Korunk civilizációs problémája az ülő, mozgásszegény életmódból fakadó hanyag tartás, a különböző testtartásbeli elváltozások. A helytelen, statikus és dinamikus terhelések, illetve a mozgás hiánya a gerincet érintő degeneratív folyamatok, és különösen a derékfájás legfontosabb kiváltó tényezői. A betegségben érintett személyek életminőségének javítása érdekében olyan terápiás programok megvalósítása szükséges, melyek a funkcionális elváltozásokat hosszú távon javítják, jobb életminőséget, fájdalommentes, fizikálisan aktív életvezetést tesznek lehetővé. Már fiatal felnőtt korban, testsúlytól és fizikai aktivitástól függetlenül is gyakori ez a probléma, ezért fontos a még aktív életet élő, dolgozó felnőttek terápiájába - a tudományos eredmények alapján - olyan speciális elemeket, eszközöket integrálni, melyeket a fizioterápiás kezelések során együtt, komplex, progresszív program keretében még nem használnak. Szakdolgozatomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy a progresszív törzs-stabilizációs technika milyen hatékonysággal csökkenti a fájdalmat, a funkcionális tevékenységekben bekövetkezett károsodás milyen mértékben javul, a testtartást, illetve a gerinc stabilitását és mobilitását reprezentáló paraméterekben milyen változás tapasztalható, illetve a változások igazolják-e a terápia hatékonyságát, létjogosultságát. Vizsgálataink során 16 héten keresztül, heti három alkalommal, alkalmanként 1,5 órás időtartamban foglalkoztunk 10 derékfájásban érintett beteggel. A terápia központi eleme a lumbális szegmentális stabilizációs technika, melyet többféle instabil alátámasztási eszközzel (labdák, felfüggesztés) és térben szabadon mozgatható súlyok, el-lenállások használatával ötvöztünk. A mozgásterápia megkezdése előtt és annak végeztével objektív paramétereket vizsgáltunk és szubjektív kérdőívek kitöltésére kértük a résztvevőket. Vizsgálatunk kitért a testtartást, gerinc mobilitást és flexibilitást jelző paraméterekre, a mindennapi életvitelben való korlátozottság és a fájdalom szubjektív megítélésére. Eredményeink szerint csökkent a fájdalomérzet és a funkcionális deficit, javult a testtartás, nőtt a gerinc mobilitása és flexibilitása. Az összes vizsgált paraméter tekintetében szignifikáns javulást értünk el, melyek közül az ODI és VAS eredmények korrelációanalízise szoros összefüggést mutatott egymással, és a lumbális gerinc mobilitása és a fájdalomérzet között is találtunk közepes mértékű lineáris korrelációt. Konklúziónk, hogy a progresszív stabilizációs mozgásprogram hatékony a vizsgált szempontokból, alkalmazása derékfájásban kifejezetten javasolható.