Szakdolgozatomban egy onkológia területéről vett kórképet szeretnék bemutatni, a colorectalis carcinomát, melynek kezelése igen hosszadalmas és jelentős befolyással van a mindennapi tevékenységre. Kutatásomban a betegeim sugárkezelésük alatti állapotát vizsgáltam, vagyis azt, hogy a sugárkezelés negatív hatással van-e a fizikai állapotra, ezen belül az állóképességre, és ha igen, hogyan befolyásolja a betegek életminőségét. Két csoportba rendezve vizsgáltam és hasonlítottam össze a betegeim eredményét. Az egyik csoportba tartozók fizioterápiás programon vettek részt a sugárkezelésük alatt, míg a többiek a kontroll csoportba tartoztak, akik nem vettek részt tornán, viszont a sugárkezelésük előtt és után elvégezték a teszteket. Az aerob állóképességi tréning köztudottan pozitív hatással van a cardio- respiratorikus rendszerre, így célom az volt, hogy pozitív irányba tereljem a daganatos betegségben szenvedők állóképességét és életminőségüket javítsam. Mivel az inaktivitás nagy szerepet játszik a vastag-és végbél daganat kialakulásában, ezért ezzel a módszerrel lehetőségem nyílt megszerettetni és egyben megismertetni betegeimmel a mozgás örömét, amely meggyőződésem, hogy nagymértékben előmozdította életminőségük javulását. A mozgásterápia során egyéni és csoportos foglalkozásokra is sor került, így összesen a betegek 8 alkalmon vettek részt a kezelés alatt. A torna eszközökkel és zenével kiegészítve zajlott pulzuskontroll alatt. Aktív tornát és a levezetés során autostretchinget is alkalmaztam. A kezelés végén szignifikáns különbségeket találtam a két csoport összehasonlítása során. A tornán résztvevők között mérhető javulást figyelhetünk meg a terhelhetőségükre vonatkozóan, viszont a kontroll csoport tagjainál negatív irányú tendencia látható. Az életminőséget nézve a tornán résztvevők körében értünk el javulást, ezzel ellentétben sajnos a kontroll csoport tagjainál szembetűnő a negatív irányú változás.