Magyarországon és nemzetközi szinten is folyamatosan nő a krónikus veseelégtelenségben szenvedők száma. A krónikus veseelégtelenségben szenvedő betegek életben tartására, a veseműködés pótlására két lehetőség van: dialíziskezelés és a vesetranszplantáció. Ma már mintegy 3000 veseátültetett beteg él hazánkban, és egyre inkább érzékelhető ennek a betegcsoportnak a jelenléte az alapellátásban és az akut belgyógyászati, neurológiai, traumatológiai ellátásban éppúgy, mint a különféle elektív beavatkozásra szoruló páciensek között. Munkám során a veseátültetés jelenlegi helyzetét vizsgáltuk Magyarországon, a rendelkezésre álló szakirodalmak és statisztikák felhasználásával. A helyzet bemutatásához a veseátültetés kapcsán kiadott irányelveket, a hatályos törvényi szabályozásokat, az alkalmazott gyakorlatokat és az elvégzett műtétek számát használtuk fel és összevetettük szakirodalmakkal. A diplomamunka elkészítésével célunk a vesetranszplantáció helyzetének bemutatása hazánkban, és ez által a vesetranszplantációval kapcsolatosan felmerülő problémák feltárása. Jelenlegi helyzet összevetése nemzetközileg alkalmazott gyakorlatokkal. A vizsgálat eredményeként elmondhatjuk, hogy Magyarország az európai országok között a transzplantáció alkalmazásában az utolsó harmadban helyezkedik el. 2010-es adatok alapján a dialízis kezelések száma dominál a vesetranszplantációval szemben. A dialízis kezelésekre fordított kiadások jelentős terhet jelentenek az egészségbiztosítás számára. Élődonoros aktivitásban is elmaradunk a nemzetközi statisztikáktól, Hollandiában tízszer több az élődonoros transzplantációk száma, mint hazánkban. A betegek életminőségének és a fentebb említett statisztikák javítása érdekében egészségpolitikai döntésekkel a transzplantáció előnyben részesítését kell támogatni. Mindemellett fontos, hogy a betegek is a transzplantáció lehetőségét válasszák a dialízis kezelésekkel szemben, ehhez a legfontosabb a pontos tájékoztatás.