A készletgazdálkodás két véglete a túlkészletezés és a készlethiány. Túlkészletezés esetén a vállalat jelentősen növelheti a költségeit; míg a nagyon alacsony szinten történő készlettartásnál meg van annak az esélye, hogy készlethiány alakul ki, és így nem tudja a vevőket időben kiszolgálni. Diplomamunkámat egy multinacionális vállalatnál, a DouweEgberts Hungary Zrt.-nél írtam. Azt vizsgáltam meg, hogy a szakirodalmi példákhoz képest miben tér el egy nemzetközi vállalat készletgazdálkodási modellje. Kutatásom során a teára fókuszáltam, ennél a terméknél jól lekövethető a szezonalitás. Arra kerestem a választ, hogy a gyakorlati életben milyen kihívásokkal kell megküzdenie a cégnek, és hogy miben lehetne fejlődnie a cégnek a készletezéssel kapcsolatos hatékonyság eléréséhez. A célom az volt, hogy bemutassam és megvizsgáljam azt, hogy miben tér el egy multinacionális vállalat készletgazdálkodása a klasszikus készletezési modellektől. A vállalat egy sajátos készletgazdálkodást alakított ki. Dinamikus készletezési politikát folytat annak érdekében, hogy elkerülje a készlet hiányból fakadó kellemetlenségeket, de még ezzel a modellel sem biztosítható a 100%-os kiszolgálás, ezt láthattuk a kutatásomban is. A biztonsági készletek és MOQ meghatározásában a központnak, illetve a gyárnak van nagyobb szerepe. Mivel a gyárban egy nap csak 1-2 terméket lehet gyártani, így a gyári tervezők által kiszámított MOQ alapján működik a gyártás. A tea készleteit vizsgálva jól látható volt a szezonalitás, és az, hogy a készletek jól lekövették az érétkesítést. A készlethiányból adódó bevétel kiesés elkerülése érdekében az egész MSU és MU arra törekszik, hogy minél pontosabb előrejelzéseket készítsen – bár ez még nem tökéletes. Ahhoz, hogy a készleteit jobban szabályozni tudja a cég, véleményem szerint jobban szét kellene bontani a készlet típusokat. Ha a készletek csoportososításával jobban foglakoznának, akkor a készlet szintet is csökkenthetnék. Egy másik megoldás lehetne a készletek megfelelő szinten tartásához, ha a forecast-okat pontosítanák. Ehhez azonban rengeteg munkára van szükség KAM-ok és a tervezők oldaláról is. Azonban nincs tökéletes előrejelzés, és ha pontosabbak lennének az előrejelzések, az sem garantált azoknak az eseteknek az elkerülésére, amit dolgozatomban bemutattam a készlet hiány példájára. Összességében elmondható, hogy a vállalat által kialakított sajátos készletgazdálkodási politika jó, de van még mit fejleszteni annak érdekében, hogy a készleteket megfelelő szinten tartsák azáltal, hogy pontosítják az előrejelzéseket.