A stressz Selye János megfogalmazása szerint egy olyan jelenség, amit mindenki napi szinten tapasztal, viszont mégis igen kevesen veszik a fáradságot, hogy megértsenek.Lazarus és Folkman a stresszt befolyásolhatatlannak érzékelt élethelyzetként definiálja. Ezek alapján megállapítható, hogy a stressz egyszerre pszichés és szomatikus jelenségek összessége. A stressz 3 szakaszát, a készenléti, adaptációs és végül a kimerülés fázisát különböztetjük meg. A stressz nem feltétlenül ártalmas. Hiánya enerváltságot, túltengése betegségeket okozhat. Ezek a stressz helyzetek az egyén szempontjából lehetnek pozitívak, (eustressz) amelyek a tanulási folyamatot serkentik, új készségek megszerzését segítik. Azonban lehetnek negatívak is, (distressz) amelyek krónikus stresszé válhatnak az életükben. Mindkét stressz típus hasonló pszichés és fiziológiai folyamatokat indukál a stressz kezdeti fázisában, csupán a folyamat lezajlása a különböző. Azonban míg egyik viszonylag rövid ideig áll fenn, a másik folyamatos jelenléte az egyébként is véges energiabázist meríti, amely a szervezet védekező rendszerét is működteti. Ennek következményeként, mivel a stressz a központi idegrendszer által szinte minden szervre hatással van, huzamosabb fennállás esetén a megemelkedett kortizol szintnek köszönhetően, emelkedik a vérnyomás és a pulzusszám valamint bizonyos immunfolyamatok gátlása következhet be. Ezekhez a testi tünetekhez depresszió, szorongás és ingerlékenység társulhat. A felsőoktatási lét már az oda való bekerüléssel elkezdve számos stressz forrást rejt. A hallgatókra ránehezedő anyagi terhek, az önálló élet elkezdésének nehézségei, a különböző nemzetiségű és korú hallgató társakkal való kapcsolat kialakításában észlelt buktatók, a megváltozott tanulási készségeket igénylő új helyzet fennállása valamint a későbbi sikeres diploma megszerzése utáni elhelyezkedési aggodalmak mind stresszorként hatnak az életükben. A stressz társfogalma a coping, megbirkózás, amely olyan magatartási folyamatok összességét takarja, amelyek az észlelt stresszhelyzet leküzdésére irányulnak. Lazarus és Folkman meghatározása alapján problémaközpontú és érzelemközpontú megküzdési módokat különböztetünk meg. Problémaközpontú megküzdést abban az esetben alkalmaz az egyén, amikor lehetőség van a stresszhelyzet befolyásolására, kihívásként érzékeli azt. Érzelemközpontú megküzdést az egyén valamilyen egyértelmű veszteség következményeként - közeli rokon vagy barát halála – alkalmaz. Az azonosított stresszorok hatásának csökkentésére a társas támogatás eszköze a legmegfelelőbb. Ez kimerülhet pusztán a kézzelfogható támogatás révén (anyagi javak átadása a segítendő fél részére), valamint tanács és iránymutatás, érzelmi és gyengéd támogatás segítségével. Jelen vannak még a pozitív társas interakciók, amelyek a legjellemzőbben közös baráti összejövetelekben nyilvánulnak meg. A társas támogatás megfelelő szintje a testi betegségekkel szembeni nagyobb ellenállást vonja maga után. Csökkenti a szorongást és az izolációt. Az irodalom feldolgozó fejezetek után, 2 kérdőíves vizsgálatom eredményének értékelése kapott helyett. Első körben az Észlelt Stressz Kérdőív segítségével azonosítottam az általam kérdezett minta körében felmerülő stressz terhelés szintjét, majd a Megküzdési Módok Kérdőív által a hét konfliktus megoldási faktor alapján értékeltem a megküzdési stratégiák megoszlását a megkérdezettek körében.