A Földünk felületének mintegy 71%-át víz borítja és a világ teljes vízkészlete becslések szerint 1,38 milliárd km3, melynek 97,3%-a tenger-, 2,7%-a pedig édesvíz. Az ivóvízforrásként hasznosítható édesvízkészlet jelentős része azonban sarkvidéki hó és jég, illetve a hegyeket takaró hó formájában, valamint gleccserekben van jelen, ezért az ember számára használható vízkészlet a teljesnek csupán 0,03%-a. Napjainkban a Föld édesvízkészlete a globális klímaváltozások hatására jelentős csökkenést mutat, ugyanakkor az Egészségügyi Világszervezet adatai alapján számos országban az ipar, a mezőgazdaság és a lakosság vízfelhasználása folyamatosan nő, és 25 évenként megkétszereződik. Ezért minden országban kiemelt fontosságú az ivóvízforrások védelme, minőségének megóvása és javítása.

A vízminőség védelmének és a szennyezések gyors felderítésének legfontosabb eszköze a vízszennyezők koncentrációjának periodikus mérése, vagyis monitorozása. Ennek keretében felszíni vizek megfigyelését és állapotértékelését szolgáló vízminőség-ellenőrző vizsgálatokat és a nemzetközi, az úgynevezett határvízi vizsgálatokat a Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőségek laboratóriumaiban végzik. A szennyeződések azonnali észlelésére a folyamatos üzemű automatikus vízminőség-mérő és riasztó állomások a legalkalmasabbak. Egy ilyen monitorállomásokból álló rendszer létesült a Tiszán Técsőnél, valamint a Tisza vízgyűjtő területén lévő három folyón, a Hernádon Hernádszurdoknál, a Szamoson Csengernél és a Berettyón Pocsajnál. Az itt meghatározott paraméterek nemcsak ezeknek a folyóknak a vízminőségéről adnak felvilágosítást, hanem a mért adatok rendszerezésével és elemzésével a szennyezők koncentrációjában bekövetkezett hosszú távú változások, tendenciák is megállapíthatók. Ezért diplomamunkám célja volt, hogy az említett folyók vízének vezetőképességére, zavarosságára, oldott oxigén tartalmára, teljes szerves széntartalmára, ammónium tartalmára, valamint toxicitására vonatkozó adatokat összegyűjtsem és értékeljem, ez alapján megállapítást tegyek a vízminőségben végbement változásokról a 2009-2013 közötti időszakban.

A dolgozatomban a Hernád, a Szamos, a Berettyó és a Tisza vízminőségi paraméterei közül a vezetőképességre, a zavarosságra, az oldott oxigéntartalomra, az összes szerves széntartalomra [Total Organic Carbon (TOC)], az ammóniumion koncentrációjára és a toxicitásra vonatkozó adatokhoz a „www.rivermonitoring.hu” internetes honlapról jutottam hozzá. Az egyes vízminőségi indikátorok értékeinek adatsorait, összesen mintegy 50 000 adatot Microsoft Excel 2007 táblázatkezelő program segítségével dolgoztam fel. Ezekből havi átlagokat, majd azokból éves átlagokat számoltam. Ezután a vízminőségi paraméterek éves átlagértékeit oszlopdiagramokon ábrázoltam, ehhez szintén Microsoft Excel 2007 programot használtam. Ezen kívül az adatokat a program segítségével növekvő sorrendbe állítottam, és megszámoltattam, hogy 2009 és 2013 között évenként hányszor estek a vizsgált vízminőségi indikátorok értékei a mérési tartományuk felső határán kívül. Az így kapott eredményeket táblázatokban foglaltam össze.

A Hernád, a Szamos, a Berettyó és a Tisza vizének vezetőképessége a 2009 és 2013 között 192,1 µS/cm és 1220,8 µS/cm között változott. A legkisebb volt 2009-ben a Tiszán, míg a legnagyobb 2010-ben a Szamoson. Az oldott oxigén koncentrációja 2009-2013 között a négy folyón 8,62 mg/l és 11,47 mg/l között mozgott. Értéke a legalacsonyabb volt 2009-ben a Szamoson, a legmagasabb 2009-ben a Tiszán. A négy folyó zavarossága 2009 és 2013 között 37,8 nefelometriás turbiditási egység [Nephelometric Turbidity Unit, (NTU)] és 1180,9 NTU között ingadozott. A legkisebbnek adódott 2012-ben a Berettyón, a legmagasabbnak 2010-ben a Szamoson. A TOC tartalom a négy folyón az elemzett öt év alatt 3,3 mg/l és 29,5 mg/l között változott. A legalacsonyabb és a legmagasabb egyaránt a Szamoson volt 2009-ben, illetve 2010-ben. Az ammónia koncentrációja a Hernád, a Szamos, a Berettyón és a Tisza vizében 0.04 mg/l és 0,39 mg/l között alakult. A legmagasabb volt a Szamoson 2010-ben, a legalacsonyabb 2009-ben a Tiszán. A négy folyó vizének toxicitása a 2009 és 2013 közötti időszakban 4,2 % és 88,0 % között változott. A Berettyón volt a legalacsonyabb 2009-ben, a Szamoson a legnagyobb 2010-ben.

A legfőbb problémát a dolgozatom megírásában az jelentette, hogy a Tisza- Vízgyűjtő Automatikus Vízminőségmérő és Riasztórendszer állomásain mért adatok több helyen is hiányosak voltak. A hiányos adatbázisnak áramkimaradás, műszaki hiba lehetett az oka. Az időjárási körülmények miatt is előfordulhatott, hogy nem megfelelően rögzítették a mérőállomások az adatokat. Nyáron gondot okozhatott, hogy a műszerek túlmelegedtek, télen pedig a nagy hideg miatt károsodhattak a mérőműszerek.

A felszíni vizeink minőségét csak akkor tudjuk megvédeni, ha folyamatosan a vízminőség javításán dolgozunk. Ennek egyik eszköze a vízminőség folyamatos ellenőrzése, mely adott esetben lehetőséget nyújt a nagyobb mértékű szennyeződés megelőzésére. A felszíni vizek minőségének védelmében fontos szerepet játszhat még a közoktatásban és a nevelésben az eddiginél jobban hangsúlyozni a környezetvédelem, a vízszennyezés megelőzését. Például felhívni a lakosság figyelmét arra, hogy kommunális hulladékokat, vagy a veszélyes anyagokat, étolajat, fáradt autó olajt, gumi stb. ne dobáljanak felszíni vizekbe.

Többet kellene foglakoznunk a határon kívüli vízgyűjtőkkel, hiszen folyóink nagy részben külföldről kapják a szennyeződéseket. Fontos lenne egy megfelelően működő riasztási rendszert kialakítani a határon túl is, mely nemzetközileg is nagy erőlelépést jelentene hazánkra nézve. Úgy gondolom, egy olyan rendszer működne jól, melyben minden olyan ország részt vesz, melyen áthalad az adott folyó. A megfelelő, hatékonyan kivitelezhető jogi szabályozással szerintem több pozitív változást tudnánk elérni a víz minőségének védelmének érdekében és ezek segítségével a vízkészleteink vízminőségének további romlását is megakadályozhatnánk a jövőben