Dolgozatomban arra tettem kísérletet, hogy egy napjainkban igen súlyos társadalmi probléma, a fiatalkorúak bűnelkövetésének néhány jogi, társadalomtudományi szempontból fontos vonatkozását megvizsgáljam. Ennek során az elméleti háttér feldolgozása mellett empirikus kutatómunkát is végeztem. Módszertani szempontból fontosnak tekintettem, hogy kvantitatív és kvalitatív adatok egyaránt kerüljenek elemzésre. Ezt a szempontot rvényesítve egyrészt kérdőíves felmérést készítettem debreceni középiskolásokkal és általános iskolásokkal. Két korcsoportot különítettem el a mintába kerülő semélyek kiválasztása során. A 11-14 és 15-18 év közöttiek korcsoportját. Módszertanilag ezt az indokolta, hogy a hipotézisem megerősítése szempontjából döntő fontossága van annak, hogy a két korcsoporthoz tartozók vajon eltérő módon ítélik-e meg az álalam 11 delictumra vonatkozó kérdést. Azt feltételeztem ugyanis a kutatás megkezdése előtt, hogy mindkét korcsoport esetében valószínű, hogy bizonyos cselekmények megítélésénél nem várhatunk realisztikus válaszokat. Ezt annak tulajdonítom, hogy a korcsoportra jellemző érettségi, felelősségi szint nem olyan mértékben kialakult, ami lehetővé tenné, hogy minden esetben fel tudják mérni cselekedetük súlyát, várható következményét. Ezt a gondolatot tovább vive azt is feltételeztem, hogy a 11-14 éves korosztály esetében még inkább számolhatunk azzal, hogy nem ismerik fel az egyes cselkedetek súlyosságát, azt nem tudják reálisan megítélni. ÍA kérdőíves kutatás elemzése megerősített abban, hogy a hipotézisem beigazolódott. A beérkezett válaszokból az derül ki, hogy bár az idősebb korosztály több esetben helyesen ítélte meg a cselekmények jogi tényállását, ennek ellenére sok esetben nyilvánvalóvá vált, hogy nem képesek felelős döntést hozni bizonyos helyzetek megítélésekor. A fiatalabb korcsoport esetében legtöbb esetben beigazolódott, hogy nem képesek felmérni cselekedtük várható következményeit. Ez különösen a testi sértés, súlyos testi sértés, rablás és a szerzői jogok megsértése esetében vált nyilvánvalóvá.