A dolgozatom témája a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásának körülményeitől és okaitól indul, felöleli a szervezet részletes felépítését és működését, kitér a szervezet eddigi rövid életével kapcsolatos felmérésre és annak tapasztalataira, valamint megpróbálja bemutatni a szervezet működését akadályozó körülményeket, keresve a lehetőségeket a javításra, fejlesztésre, amelyhez röviden hozzákapcsoltam a szervezetfejlesztés tudományos alapjait. Mindezek alapján úgy gondolom, megerősítést kap az olvasó azzal kapcsolatban, hogy az oktatási rendszer eddig nem tapasztalt mértékű átalakítására szükség volt. „Szükséghelyzet” volt, amelyet a lehető leggyorsabban kezelni kellett. A gyors megoldások minden helyzetben, fokozottan hordozzák magukban annak lehetőségét, hogy a részleteket tekintve nem a legjobb megoldás születik, egyeseket negatívan érint, ami részükre egy új probléma felszínre kerülését okozza, ezért „visszasírják” az előző állapotot. Ők, és rajtuk kívül még sokan, nem látták azt, hogy milyen nehéz helyzetben van az oktatás helyzete Magyarországon. Ők csak azt látták és érzékelték, hogy „működik” a rendszer. Működött, és még működött is volna jó ideig, mert ez a rendszer a hatalmas méreténél és speciális mechanizmusánál, tehetetlenségénél fogva tovább forgott volna, valamilyen szinten ellátta volna a feladatot. Az azonban nem lehet cél, hogy csak valamilyen szinten működjön, hiszen ha a nemzetek közötti nagyon éles versenyhelyzetben nem akarunk alulmaradni, elsüllyedni, akkor nem lehet elég az „elégséges”, annál sokkal többre kell törekedni. Mindezek a gondolatok nagyon szépen, tömören, mindent kifejezően vannak megfogalmazva a Nemzeti köznevelésről szóló törvény koncepciójában, amelyeket idézek is a következőkben. „Megújulási verseny van a világban. Azok az országok, amelyek képtelenek lesznek megújulni, vesztesei lesznek az átalakulásoknak és lesüllyednek, hosszú időre elveszítve a megkapaszkodás esélyét. A versenyképesség megőrzése illetve javítása, a nemzet felemelkedésének és erőssé válásának legfontosabb feltétele egy identitásában, értékrendjében szilárd, a 21. század követelményeinek megfelelő tudással és képességekkel felvértezett új nemzeti középosztály létrejöttének elősegítése. A köznevelési rendszert olyan irányban és azzal a céllal kell fejleszteni, pontosabban újjáépíteni, hogy az minden egyes magyar gyermek számára megadja a valódi lehetőséget és esélyt a felzárkózáshoz a nemzeti középosztályba.” Születhetnek most értékelések, és születnek is ennek az óriási rendszernek az óriási mértékű átalakításáról, amelyek között vannak szép számmal negatívok és pozitívok is egyaránt. Sokan vannak, akiket egyszerűen a pillanatnyi és egyéni érdekek vezérelnek a véleménynyilvánítás során, akik között lehetnek olyanok, akiket pozitívan érintenek a változások és vannak, akiket kevésbé. Vannak, akik pártokhoz kötődő szimpátiájuknak megfelelően az adott párt véleményét veszik át, és ezt hangoztatják, valamint biztosan nagyon sokan vannak azok is, akik ezt a nagyarányú változást a tények figyelembevételével teljesen objektíven értékelik. A rendszer teljes átalakításának és ennek részeként a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozásának az eddigi tevékenységének értékeléséhez remélhetően olyan mértékű információval és magyarázattal szolgáltam, amely meggyőzte az olvasót is, hogy a szervezet létrehozása valóban szükséges volt. Az eddigi eredményei és teljesítménye alapján nyilvánvalónak tekinthető, hogy a jelen helyzetben ez az a szervezet, amely a legjobban, leghatékonyabban szolgálta és szolgálja a kitűzött célok elérését. Ezen túlmenően azt is kijelenthetjük az eddig eltelt időszak eseményei alapján, hogy a rendszer átalakításában, a célok elérésében, illetve az ahhoz szükséges feladatok elvégzése során központi szerepet játszott. Mindezek alapján tényszerűen levonható az a következtetés, amellyel remélem, egyetért velem az olvasó, hogy a szervezet eddigi tevékenysége nagyon eredményes és hasznos volt, amelyben elsődleges szerepe volt a szervezet tagjai áldozatos és önzetlen munkájának.