Az alapellátás, különös tekintettel a háziorvosi ellátásra az egészségügyi ellátás piramisszerűen hierarchizált rendszerének alapja. A biztos alapokon nyugvó, működő- és fejlődőképes alapellátás megteremtése minden állam egészségügyi ellátórendszerének kulcskérdése, mivel ez jelenti az ellátás kapuját, és e funkciójának megfelelni képes szervezet alapvetően pozitív irányba befolyásolja az egész struktúra hatékonysági mutatóit. Előzőekből következően a háziorvosi ellátás produktivitása az egészségügyi rendszerek teljesítmény indikátoraként is definiálható. Hazánkban e terület ’60-as évektől kezdődő töretlen fejlődését napjainkra a működésképtelenség jövőképét előre vetítő, egyre égetőbb problémákkal terhelt feltételrendszer mellett a stagnálás váltotta fel. A háziorvosi ellátás egyre romló helyzete a keleti országrészt, ezen belül is elsősorban azokat a hátrányos helyzetű kistelepüléseket érinti hangsúlyosan, ahol élő lakosság országos átlaghoz viszonyított egészségi mutatói különösen rosszak. Ez a körülmény mindenképpen megkérdőjelezi az egészségügyi ellátáshoz egyenlő eséllyel való hozzáférés elvének érvényesülését, érvényesíthetőségét. Az utóbbi években vajon mi romlott el és mi változott meg, másképp mit rontottunk el és mit nem tettünk meg? Mit lehetne tenni a helyzet javítása érdekében? Napjaink háziorvosi ellátásának vonatkozásában már nem a hatékony működés, hanem a rendszer ellehetetlenülése, összeomlása a tét főként: a teljesítmény elvűnek mondott, de az egyéni teljesítményre kevésbé érzékeny méltánytalan finanszírozás, a vállalkozásokat terhelő túlzó mértékű kiadások, a háziorvosok emelkedő átlag életkora és az új belépők hiánya, a praxisok elértéktelenedése és kiüresedése folytán. Mindehhez hozzáadódnak a szabályozás és az igazgatás szervezeti anomáliái, illetve a túlszabályozottságból fakadó és sokszor inkább bürokratikusnak mondható adminisztratív terhek. Az alapellátás nem vonzó perspektíva a pályakezdő orvosok számára elsősorban a rendszerbe lépési költségek, a praxisjognak, mint korlátozottan forgalomképes vagyonelemnek az önkormányzati döntésektől való túlzott függősége és nem utolsó sorban a szakma meggyengült presztízse következtében. Az egészségügyi ellátórendszer alapját jelentő és hatékonyságát alapvetően befolyásoló háziorvosi ellátás olyan, a működésképtelenség képét előre vetítő rendszerszintű és szabályozási problémákkal terhelt, melyek vonatkozásában gyökeres változás csak akkor érhető el, ha a politikai akarattal megerősített széleskörű szakmai konszenzuson alapuló elvek mentén az alapellátás új alapokra helyezését finanszírozási rendszerünk és a szabályozási környezet átalakítása kíséri.