A szerzett cholesteatoma a középfül krónikus gyulladásos betegsége, egy elszarusodó, hámló sejtmassza, amely klinikailag – elhelyezkedéséből és expanzív növekedési hajlamából adódóan – rosszindulatú megbetegedés. A betegség etiológiájának, kialakulásának, propagációjának körülményeiről szóló leírások sokat változtak az első széles körben elterjedt publikáció óta (Virchow, 1855). Kialakulására hajlamosítanak a rossz szociális körülmények, elhanyagolt otitis mediás epizódok, anatómiai sajátosságok. A középfül üregében kialakuló destruktív lézió kialakulásában a legfontosabb pathomechanikai tényező a fülkürt funkcióvesztése, a középfül garat felé való szellőzése megszűnik. A középfül légtartama a mastoid légtartó sejtjeinek és a középfül nyálkahártyájának metabolizmusa következtében csökken. A kialakuló csökkent középfüli nyomás a dobhártya meghatározott helyén behúzódást eredményez, amely tisztulása akadályozott és így kialakul a folyamatosan növekvő retrakciós hámzsák, amely gyulladásos, fertőzéses epizódokon keresztül alakul cholesteatomává. A pathogenezis további elméleteit is ismertettem. A növekmény maga nem daganatos betegség, ezt genetikai vizsgálatok (kromoszómaszám, telomerhossz, génexpresszió) támasztják alá. Molekuláris vizsgálatok (citokinek, növekedési faktorok, receptor expressziós mintázatok) alapján bizonyított, hogy egyfajta sebgyógyulási, szövetregenerálódási folyamat áll a betegség hátterében. A tárgyalás tartalmazza a veleszületett cholesteatoma rövid leírását is, amely segít a betegség teljesebb megismerésében. A cholesteatoma anatómiai lokalizációja, növekedési és destrukciós hajlama miatt a szövődményes esetek száma igen magas, ismeretük rendkívül fontos, a betegség leírásában kitüntetett szerepet kapott. A cholesteatoma kezelése döntően a sebészi terápia, konzervatív terápia (antibiotikum, fültoilette) preoperatíve kiegészítésként alkalmazható. A sebészi terápia alapvető feladata a daganatként viselkedő térfoglalás maradéktalan eltávolítása a szövődmények megelőzése érdekében. A műtét lényegi része a mastoid nyálkahártyájának „kitakarítása”, a kóros szövettörmelék eliminálása. Két technika áll rendelkezésre a zárt, canal wall up technika és a nyitott, canal wall down mastoidectomia. A postoperatív időszakban, akár több éves követés is szükséges lehet, a residuális és recidív cholesteatoma megjelenésének felismerésére. A cholesteatoma prognózisa jó, halálos kimenetelű szövődmény az antibiotikus érában ritkaságnak számít. Diplomamunkám tartalmaz egy klinikai vizsgálati részt, a BAZ Megyei Kórház Fül-Orr-Gégészeti Fej-Nyaksebészeti Osztály szerzett cholesteatomás beteganyagából, az elvégzett különböző műtéti technikák szerint csoportosítva. Az egyes műtétek elvégzésének indikációi különbözőek, azonban a műtét utáni eredmények objektíven összehasonlíthatóak, például a csont légköz audiometriás vizsgálattal mért pre- és postoperatív változása szerint. A BAZ Megyei Kórház Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Osztályon két ülésben végzett, nyitott technikás, canal wall down mastoidectomia és rekonstrukciós műtét (scutum plastica, columella képzés, myringoplastica, hátsó hallójárati fal rekonstrukció csontcementtel, mastoid obliteráció autológ concha porccal, paliszád technika segítségével) az osztályos tapasztalat és a beteg követési szempontok alapján végzett összehasonlítás szerint ajánlott, mint a cholesteatoma sebészi kezelésének alternatívája.