Bár a terhesség alatt bekövetkező agyhalál esélye igen kicsi és a szakirodalmi adatok szerint 1982 és 2010 között mindössze harminc eset fordult elő, elmondhatjuk, hogy napjainkban az ehhez hasonló esetek száma növekvő tendenciát mutat.

A téma áttekintésének, összefoglalásának fontosságát mutatja, hogy bár minden haláleset és minden szervezet más és más, amennyiben az agyhalál bekövetkezte után a magzat esélyeinek javítása érdekében a szervezet támogatására van szükség, úgy a kezelőorvosok minden esetnél hasonlóan járnak el, elsősorban a szakirodalomban feltüntetett, már jól bevált módszerek, gyógyszerek alkalmazására törekszenek. Így minden eset publikálása fontos, hiszen egy-egy esetnél tett újabb sikeres lépés közzététele más, hasonló helyzettel szembenézni kényszerülő orvosi team munkáját is segítheti.

Abban az esetben, ha egy terhes nőnél észlelik az agyhalál jeleit, számba kell venni, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a magzat sorsát illetően. Ez a probléma számos jogi és etikai kérdést vet fel, azonban az ilyen esetekről való vélekedés közel sem egységes, minden ország saját állásponttal rendelkezik. Hazánkban mindent egybevetve az orvos felelőssége a magzat védelme, ugyanakkor a legközelebbi hozzátartozó véleményét is figyelembe kell venni a döntés meghozatalakor.

Amennyiben a magzat állapota és gesztációs kora esélyt ad arra, hogy egy egészséges koraszülött jöhessen világra, célunk az anya szervezetének támogatása és ezzel a benne fejlődő magzat életfunkcióinak biztosítása. A szervfunkciók hosszú távú támogatása multidiszciplináris megközelítést igényel, így nemcsak az intenzív osztály orvosainak, ápolóinak, hanem idegsebész, szülész-nőgyógyász, belgyógyász, neonatológus, infektológus szakorvosok, valamint laboratóriumi és képalkotó diagnosztikai szakemberek szakértelmére és összehangolt munkájára is szükség van. A szupportáció az intenzív osztályon történik, melynek során biztosítanunk kell a megfelelő keringés- és légzéstámogatást, oda kell figyelnünk a hőháztartásra, a hormonháztartásra, a megfelelő minőségű és mennyiségű tápanyagok bevitelére, meg kell előznünk a thromboembóliás szövődményeket, a különböző infekciókat, valamint az ápolóknak is speciális ápolási feladatokat kell ellátniuk.

Akár a magzat születése, akár annak halála után, amennyiben az anya éltében tiltakozó nyilatkozatot nem tett és a donációnak kontraindikációja nincs, donorkondicionálás indulhat, melynek eredményeként az anya megfelelő állapotban lévő szervei az arra alkalmas recipiensekbe kerülhetnek, meghosszabbítva azok életét.