Dolgozatom célja az volt, hogy bemutassam, hogyan mérhetőek depresszió esetén, az egyes kognitív paraméterek, az ezeket detektáló pszichológiai és neurokognitív tesztek segítségével. Mindezen kívül a remisszióban megmutatkozó kognitív változásokat, valamint a depresszív pszeudodementia és a dementia elkülönítését szolgáló tesztek bemutatását is célul tűztem ki. A CANTAB vizsgálatban akut depresszió esetén, az IED és MTS altesztek kivételével mindegyik részpróbában szignifikánsan rosszabb teljesítményt találtam, a már remisszióban lévőkhöz képest, akiknél javulást mutatkozott az SRM, PAL, RTI és SOC tesztekben. A Rey Auditoros Teszt, a Stroop Teszt, valamint a Trail Making Teszt esetén depressziósok szignifikánsan gyengébben teljesítettek az egészséges személyekhez képest. A Rey-Osterreith Ábra Tesztben azonban, depresszióban mutatkozott jobb teljesítmény. A tér-vizuális memóriafunkció épsége, kognitív vulnerabilitási markerként szolgálhat a depresszív pszeudodementia, és a dementia korai tüneteinek differenciálásában. A Wechsler-féle intelligenciatesztben, depresszióban az össz-IQ, a cselekvéses-IQ, valamint a feldolgozási sebesség esetén volt a legszembetűnőbb a változás, az egészséges kontrollokhoz viszonyítva. A depresszióra jellemző torzult gondolkodást vizsgáló teszt (ATSS: articulated thoughts during simulated situations) azt találta, hogy a páciensek csupán a negatív érzelmi töltetű szöveg meghallgatása után értek el szignifikánsan magasabb pontszámot, a nem depressziósokhoz képest. A British Columbia Cognitive Complaints Inventory önkitöltéses kérdőív segítségével végzett vizsgálatban, a depressziósok szignifikánsan magasabb pontszámokat értek el a kognitív tünetekre fókuszáló kérdésekre adott válaszok alapján, mint az egészséges kontrollok. Ezen kívül kimutatta azt is, miszerint a betegség súlyossága, valamint a kognitív deficittünetek megléte között, egyenes arányosság áll fenn. Az irodalomban talált, affektív zavarokban használt kognitív tesztek szenzitivitása és specificitása, viszonylagosan alacsony hatásfokot mutat. Az eredményeim alapján, az érzelmi élet által befolyásolt gondolkodást hatékonyan vizsgáló validált teszt kidolgozása még várat magára. Megítélésem szerint a félig strukturált kérdőívek lehetnének hatékonyabb eszközei az affektív zavarokban észlelet kognitív deficit mérésének, azonban ezek validitási eljárása kérdéses. A kognitív teljesítményeket felmérő tesztekben, a depressziósok szignifikánsan rosszabbul teljesítettek, a kontroll személyekhez képest. Major depresszióban deficit figyelhető meg a vizuális emlékezet, a figyelmi funkciók, a munkamemória, a verbális memória, a végrehajtó funkciók, valamint az intelligencia terén. Egyedül a tér-vizuális konstrukciót mérő tesztben teljesítettek jobban a vizsgált betegek, az egészségesekhez viszonyítva. A depresszióra jellemző diszfunkcionális gondolkodást azonban nem sikerült egyértelműen bebizonyítani. A remisszióban vizsgált személyek esetén a figyelmi funkciók, a munkamemória, a vizuális memória, az egzekutív funkciók esetén, javulást sikerült detektálni, az akut fázishoz képest.