A cukorbetegség és a terhesség társulásának két alapvető klinikai formáját különböztetjük meg. Az egyik a terhesség alatt kimutatott, relatív inzulinhiánnyal kísért cukorbetegség, a gestatios diabetes (GDM), a másik pedig, a már terhesség előtt is cukorbeteg nők graviditása, a pregestatios diabetes mellitus (PGDM). A terhesség diabetogén hatása régóta ismert. A gestatio alatt fokozódó inzulinrezisztenciát az egészséges terhesekben a növekvő inzulintermelés kompenzálja. GDM-ben a béta sejtek működési zavara mutatható ki, melynek hátterében krónikus, már a terhesség előtt fennálló, inzulinrezisztencia, autoimmun folyamatok, vagy genetikai zavar állhat. A diabetes mellitusszal szövődött terhességek előfordulási gyakorisága fokozatosan nő. Ezek nagyobb részét a gestatios diabetes mellitus alkotja, melynek legfőbb rizikófaktorai az anyai obesitás és az előrehaladott anyai életkor. Így az elhízás prevalenciájának növekedése, és az egyre későbbi életkorban történő gyermekvállalás magyarázhatja a gestatios diabetes előfordulásának növekedését. A GDM szűrésére, a viszonylag magas prevalencia miatt, érdemes általános szűrést végezni, szemben a rizikószűréssel. Jelenleg hazánkban az 1999-ben elfogadott WHO kritériumokat ajánlják a gestatios diabetes diagnózisára: ismételten 7 mmol/l éhomi vércukor és/vagy 75 g OGTT (orális glukóz tolerancia teszt) során a 2 órás vércukorérték ≥7,8 mmol/l. A diagnózisalkotás után a terhesek speciális gondozásra szorulnak, melyet az erre alkalmas központokban kell végezni. A társuló betegségek és az esetleges diabeteses szövődmények felmérése az első feladat. A legfontosabb ezután a terhesség alatti normoglycaemia folyamatos biztosítása. Ezt életmódkezeléssel, azaz speciális diétával és megfelelő fizikai aktivitással érhetjük el. Ha ez nem elegendő az ideális, az egészségesekével minden tekintetben megegyező vércukorértékek biztosítására, akkor gyógyszeres kezeléssel egészítjük ki, ami minden esetben az inzulin alkalmazását jelenti. Az orális antidiabetikumok a terhesség alatt kontraindikáltak. Az inzulin analógok alkalmazásáról eltérőek a vélemények, eddig nem sikerült bizonyítani a rövid hatású inzulin analógok káros hatását a magzatra nézve, így egyre elterjedtebb az alkalmazásuk a terhesség alatt. Hetente ajánlott diabetológiai ellenőrzés, melynek során a vizsgálatoknak ki kell terjednie az éhomi és a postprandialis vércukorszint, a vizelettel ürített cukor (és aceton) meghatározására. A pregestatios cukorbeteg terhesek esetében fontos a prekonceptionalis gondozás. A koraterhesség ideje alatti hyperglycaemia megnöveli a fejlődési rendellenességek kialakulását, ezért a tervezett terhesség nagy jelentőséggel bír. A fogamzásnak a megfelelő időben, a legideálisabb anyagcsere -állapotban kell bekövetkeznie. Bizonyított tény, hogy a fogamzás körüli és a terhesség alatt biztosított normoglycaemia csökkenti a szövődmények kialakulásának az esélyét. Saját beteganyagunkat a 2003-2013 között a DE KK Belgyógyászati Intézet Diabetológiai Szakrendelésén megjelent terhes nők képezték. A feldolgozott esetek 60,4%-át alkották a GDM-ben szenvedő betegek, a fennmaradó 39,6%-ot a PGDM-es esetek jelentették. A GDM-es terhesek átlagéletkora 31,86 (SD=4,44) év volt. A pregestatios diabeteses terhesek átlagéletkorát valamivel alacsonyabbnak találtuk, 30,28 (SD=4,85) év volt. A császármetszések gyakorisága a pregestatios diabetes mellitus csoportban 66%, míg a gestatios diabetes mellitus csoportban 39 % volt. A macrosomia gyakorisága 32 %-nak adódott a GDM-es terhességek kimenetelében, a PGDM-es terhességeknél pedig 23,7%-ot észleltünk. A korszerű gondozásnak köszönhetően napjainkban folyamatosan csökken mind a fejlődési rendellenességek száma, mind a perinatális mortalitás a diabeteses anyák újszülöttjeiben az előző évtizedek adatihoz képest. A macrosomia és a császármetszések gyakorisága azonban még mindig magasabb, mint a diabetesszel nem szövődött terhességek esetén. GDM-ben az anyai komplikációk közül a későbbi diabetes kialakulásának és a metabolikus szindrómának van a legnagyobb jelentősége napjainkban is. Mindezek esélye csökkenthető a post partum időszakban alkalmazott diétával és rendszeres fizikai aktivitással, az évenkénti szűrés pedig a mihamarabbi diagnózist szolgálja.