Viszonylag gyakori a gyermekkorban jelentkező mellkasi fájdalom. Sok esetben a gyermekek és szüleik aggodalmát váltja ki a fájdalom szíveredetétől való félelem. A felnőttek mellkasi fájdalmának hátterében álló ischaemiás szívbetegség előfordulása szinte elhanyagolható gyermekkorban. Különböző tanulmányok 1% körülinek becsülik a gyermekkori mellkasi fájdalmat okozó cardiális eredetű kórképek gyakoriságát. A hazai és a külföldi irodalom segítségével megállapítható az ezen tünetet okozó kórképek etiológiai sokfélesége. A mellkasi fájdalom oka az esetek több, mint 50%- ában rejtve marad. A leggyakoribb diagnosztizálásra kerülő kórképeket a musculosceletalis eredetű betegségek alkotják. De okozhatnak mellkasi fájdalmat pulmonalis, gastrointestinalis, pszichogén és egyéb tényezők is. A mellkasi fájdalom legvalószínűbben extracardiális eredetéből kiindulva, az irodalom algoritmusokat ajánl a diagnózisalkotáshoz. Mivel kicsi a cardiális eredet valószínűsége, ezért a kardiológiai vizsgálómódszerek sokszor nem okoznak diagnosztikus nyereséget a kórismében. A pontos anamnézissel, fizikális és EKG vizsgálattal leggyakrabban kiszűrhetőek a komolyabb elváltozások, amelyek további vizsgálatokat igényelnek. Ezek negatív volta esetén többnyire elegendő a gyermekek és a szülők megnyugtatása, esetenként a jól felismerhető betegségek kezelése. A dolgozatban, megvizsgálva a MEDSOL elektronikus adatbázis segítségével, a DEKK Gyermekgyógyászati Intézetben mellkasi fájdalommal megfordult 65 beteg adatait, egy 3 hónapos periódusban, az alábbiak figyelhetők meg: cardiális eredetű mellkasi fájdalom 4 (6,15%) esetben volt megfigyelhető. A 4 esetből egy alkalommal sem láthattunk súlyos, életet veszélyeztető elváltozást. 34 (52,3%) betegnek idiopathiás eredetű maradt a panasza, 10 (15,4%) gyermeknél musculosceletalis, 6-nál (9,2%) gastrointestinális, 4-4-nél (6,15%) pulmonalis és pszichogén, 3 (4,6%) esetnél pedig egyéb okokat állapítottak meg. Ezt követően összehasonlítva az irodalomban megtalálható, kivizsgálás menetére vonatkozó algoritmusokat a helyi gyakorlatban alkalmazott módszerekkel, a következők figyelhetők meg: az anamnézis részletessége a kívánttól elmarad; az echocardiographiás vizsgálatok száma (az esetek 61,5%-ánál végezték el) magas, azok elvégzésének indokoltságára adatok nem állnak rendelkezésre; az algoritmus értelmében javasolt kivizsgálási menettől való eltérés nem okozott diagnosztikus nyereséget. Ugyanígy nem található adat a myocardium károsodására utaló enzimek, markerek (CK, Troponin T) vizsgálatának indokoltságára sem. A sürgősségben dolgozók számára ajánljuk az algoritmusok megismerését, és javasoljuk azok gyakorlati alkalmazását!