Autoimmune polyendocrine syndrome type I is a rare recessively inherited disorder, caused by mutations in the autoimmune regulator (AIRE) gene, characterized by high titers of autoantibodies against a wide variety of endocrine organs and cytokines, that could partly be responsible for the clinical symptoms, mainly endocrine organ hypofunctions and chronic mucocutaneous candidiasis, but the relative roles of these autoantibodies in susceptibility to candidiasis remain poorly defined. In summary, we report here a correlation between anti-IL-17A autoantibody level and predisposition to chronic mucocutaneous candidiasis in APS I patients. We suggest that anti-IL-17A autoantibodies may play a more important role than anti-IL-22 and anti-IL-17F antibodies in rendering APS I patients susceptible to candidiasis. We suggest that high levels of anti-IL-22 and anti-IL-17F autoantibodies may not be correlated with the occurrence of candidiasis in APS I patients. We present data suggesting that the release of IL-17A, IL-17F and IL-22 by peripheral blood mononuclear cells after Candida stimulation is impaired in APS I patients, and this impairment affects only IL-17 and IL-22 secretion, and does not influence secretion of other cytokines. This result is confirmed by the normal secretion of TNF-α of APS I patients, after Candida stimulation. We found, that patients with APS I have a decreased persent of CD3+IL-17+, CD4+IL-17+ and CD4+IL-22+, Il-17 and IL-22 producing T cells, after in vitro differentiation, compared with healthy controls. Moreover, the percents of the IL-17 and IL-22 producing T cells are nearly constant with and without the inhibition of cytokine secretion in APS I, in contrast with the results of healthy controls. Based on this results, we suggest, that the development of IL-17+, IL-22+ T helper cells is impaired in APS I patients, nevertheless, secretion mechanisms of these cells are also affected. We propose that the predisposition to candidiasis of APS I patients is based on a complicated conjuction of diversified factors, included the antifungal cytokine-neutralization by autoantibodies, the impaired development of IL-17 and IL-22 producing T cells, and decreased cytokine secretion capacity of these cells.

Az I-es típusú autoimmune poliendokrin szindróma egy ritka, autoszomális recesszív módon öröklődő kórkép, melynek hátterében az autoimmune regulator (AIRE) gén mutációja áll. A betegség jellegzetessége specifikus anutoantitestek termelése számos szerv, szövet, citokin valamint hormonok szintézisében részt vevő enzimek ellen. Munkánk során az I-es típusú autoimmun poliendokrin szindrómában szenvedő betegek antifungális védekező mechanizmusainak vizsgálatával foglalkoztunk. Az irodalmi adatokban fellelhető eredményekkel ellentétben korrelációt találtunk a betegek IL-17A ellenes autoantitestek mennyisége és a krónikus mucocutan candidiasis előfordulása között. Eredményeinkből arra következtettünk, hogy az IL-17A ellenes antitestek kiemelt szerepet játszanak az APS I-es betegek candidiasisra való hajlamosságában, és a tünetek súlyossága az antitestek mennyiségével korrelál. Emellett az IL-17F és IL-22 ellenes autoantitestek mennyisége és a tünetek előfordulása között nem találtunk összefüggést. További vizsgálatokkal igazoltuk, hogy az APS I-es betegek candidiasisra való fogékonyságának hátterében további defektusok is megfigyelhetőek. APS I-es betegeink mintáiból jelentősen csökkent antifungális citokin szekréciót figyeltünk meg, Candida stimulációt követően, míg egy Th17 vonaltól függetlennek tekinthető citokin, a TNF-α szekréciója normálisnak bizonyult. A sejtes vizsgálatok felvetették, hogy az APS I-es betegek IL-17 illetve IL-22 termelő sejtjeinek aránya csökkent az egészséges kontrollokéhoz viszonyítva, és a sejtek citokin szekréciója is elmarad az egészséges kontrollok eredményeihez képest. Eredményeink alátámasztják, hogy az APS I-es betegek kónikus mukokután candidiasisának hátterében az eddig gondoltnál sokkal szélesebb körű defektus áll, amely nem merül ki az antifungális citokinek elleni autoantitest termelésben, de érinti a testfelszíni Candida ellenes védekezésben kiemelt szerepet játszó Th17 sejtek differenciációját és citokin szekréciós mechanizmusait is.