Az 1868-as nemzetiségi törvény szabad nyelvhasználatot engedélyezett a magyar állam területén élő kisebbségeknek, melyet azonban nem tudtak értékelni. Az első világháborút lezáró Trianoni békeszerződést követően a területi revízió meghatározta a későbbi nemzetiségi jogalkotást. A német kisebbség többségbe került és kiváltságokat élvezett a többi nemzetiség és zsidóság rovására. A publicistákat is vitára ösztönözte a nemzetiségeket érintő asszimiláció és disszimiláció. A katonai túlkapások nem csak a zsidóságot, hanem a nemzetiségeket is sújtotta. A második világháború alatt a németeket kényszer sorozás, a többi nemzetiséget munkaszolgálat várta.