Munkánk során megfelelő in vitro módszert dogoztunk ki a Síkfőkút kutatási terület erdőállományában előforduló fehér tölgy taxonokra, majd a létrehozott stabil szövettenyészetek felhasználásával szigorúan kontrollált körülmények között tanulmányoztuk a különböző taxonokból származó genotípusok ozmotikus és szárazságstressz tűrő képességét. A szövettenyésztéshez alkalmas eljárás kidolgozásához előzetes viszgálatokat végeztünk az egyszikűek osztályába tartozó Crocus heuffelianuson. A szárazságra érzékeny fehér tölgy taxonok antioxidáns rendszere nem bizonyult elég hatékonynak, a felhalmozódó reaktív oxigénformák hatására károsodott a DNS állomány, aminek hatására feltételezhetően indukálódtak a helyreállító folyamatok, amik a nukleázok aktivitásának emelkedését vonták maguk után. A szárazságstressz fokozódásával, fokozatosan károsodtak a védő és hibajavító rendszer enzimjei is. Amikor a káros oxigénformák és szabad gyökök keletkezése és a védekező, kijavító mechanizmusok aktivitása közötti egyensúly megbomlott, a szövetek regenerálódó képessége is lecsökkent, a kalluszok a kimerülés, károsodás fázisába kerültek. A szárazságtűrőbb taxonoknál az antioxidáns rendszer feltehetően hatékonyabb volt, így az egyensúly megmaradt a kísérletben alkalmazott legtöményebb PEG 6000 oldattal történő kezelésnél is. A hibridek ozmotikus stresszre adott válaszai, átmenetet képeztek a két szélsőértéket képviselő, a szárazságnak kevésbé ellenálló és a szárazságtűrőbb szülői faj között.A mikroszatellit eredmények, viszonylag nagyobb genetikai távolságot mutattak ki a szárazságot kevésbé és jobban tűrő tölgy taxonok között.

We worked out an in vitro procedure for white oak taxa, all are present in the forest stand of Síkfőkút LTER Research Area (NE Hungary). We used the established stable tissue cultures as simple experimental model systems for screening drought/ osmotic stress tolerance of different genotipes of several white oak taxa. For working up the tissue culture system firstly we used Crocus heuffelianus for the preliminary in vitro culture experiments. ROS cannot be scavenged in drought-sensitive taxa, followed by DNA strand breaks leading to activity increases of nucleases probably involved in repair. Drought-tolerant taxa are expected to be able of scavenging ROS efficiently, thus DNA strand breaks occur probably with less frequency. When the drought stress became more acute the enzymes of scavenge and defense system were progressively impaired. When the balance between the formation of ROS and capacity of reapir system was broken off the regeneration capacity of tissue was decreased also, and calli lost their viability. Drought-tolerant taxa are expected to be able of scavenging ROS efficiently, thus DNA strand breaks occur probably with less frequency. Concerning cultures derived from putative hybrids of unknown drought sensitivity, they were intermediary in terms of drought tolerance.