Hazánk nem tekinthető ugyan rizstermesztő nagyhatalomnak, de egykor több mint 50 ezer hektáron termesztették Magyarországon, döntően árasztásos termesztéstechnológiával, ami igen jelentős vízfelhasználással jár, tekintve, hogy a tenyészidőszak alatt javarészt vízzel borítottak a termőterületek. Az árasztóvíz forrását hazánkban kivétel nélkül felszíni vizek képezik, amelyek sok esetben igen hosszú utat megtéve érik el a felhasználás helyszínét, így fennáll a veszélye annak, hogy toxikus elemekkel szennyeződjenek. Diplomamunkám célkitűzése az volt, hogy rizstermesztő talajok nehézfém tartalmáról adatokat kapjunk. A talajmintavétel során két táblából, 20-20 minta kertült begyűjtésre a kisújszállási nagyréti rizstelepről, melyeket a talaj felső 30 cm-es rétegéből vettem. A begyűjtött talajminták vizsgálata a szárítást követően FPXRF Niton XLt 700 műszerrel, a Debreceni Egyetem, Víz- és Környezetgazdálkodási Intézetében történt. A kapott eredmények értékeléséhez a 6/2009. (IV. 14.) KvVM–EüM–FVM rendeletet alkalmaztam, így az ebben szereplő elemeket és ezek (B) szennyezettségi határértékeit vettem figyelembe. A (B) szennyezettségi határértékek földtani közeg esetében a talajok multifunkcionalitásának és a felszín alatti vizek szennyezéssel szembeni érzékenységének figyelembevételével meghatározott kockázatos anyag koncentrációi. A rendeletben szereplő elemek közül a króm, a nikkel, a réz, a cink, az arzén és az ólom esetében kaptam kimutatható értékeket. Bár az értékeléshez használt határértékek nem a beavatkozási határértékek, azonban a földtani közeg multifunkcionalitásának megőrzéséhez mindenképpen figyelembe kell vennünk ezeket. Az említett elemek közül a legnagyobb eltérést a króm és a nikkel mutatta a határértékhez viszonyítva. Említést érdemel a termesztő terület mintáinak réztartalma, mivel a koncentrációk átlaga alig maradt el a határértéktől, néhány minta esetében meg is haladta azt.