A szakdolgozat célja az volt, hogy egy olyan módszert (röntgenfluoreszcens spektrometria), mely számos területen már kiválóan bevált, most egy új megközelítés eredményeként a talaj analízis világában is kipróbáljunk. A méréseket a Debreceni Egyetem Természettudományi Karának Kolloid- és Környezetkémiai Tanszék Izotópalkalmazási Részlegén végeztem. A mért minta a gyöngyösoroszi meddőhányó területéről származott. Ez a talajminta barnamezős talaj, mely az egykori ércbánya területéről származik. Remek lehetőség a módszer talaj analitikai kipróbálására, hiszen ennek a területnek az összetétele eltér a megszokottól. Hat elem vizsgálata történt meg (vas, réz, ólom, mangán, bárium és króm). Ahhoz, azonban hogy a módszer hatékonyságát megállapíthatjuk egy másik, klasszikus analitikai eljárással (ICP) is meg kellett mérni a mintákat. Ez az eljárás már régóta alkalmazott talajminták összetételének meghatározására, szóval az általa mért eredményeket vehetjük referencia eredményeknek. Az XRF eredményeit összevetve az ICP-s eredményekkel megállapítható volt az, hogy a 2 elem a vas és a réz esetében az eltérés jelentős, míg a maradék négy elemet illetően közel azonos értékek jöttek ki. A jelentős eltérések magyarázatára további mérésekre, a vas és a réz mennyiségének újramérésére lenne szükség. További kísérletekkel ki lehetne az eredmények különbségét deríteni. Véleményem szerint az általam elvégzett munka még nem ad átfogó képet arról, hogy az XRF módszere alkalmazható-e biztonsággal a talajanalízisben. Munkám során megismerkedtem a röntgenfluoreszcens eljárással, illetve bepillantást kaphattam az atomabszorpciós spektrometria folyamatába és munkámmal hozzájárultam a folyamat fejlesztéséhez.