A cardiovascularis megbetegedések prevalenciájának emelkedése egyenesen arányos az életkorral, emellett a műtétre előjegyzett betegek jelentős hányadát az idősödő populáció teszi ki. Nem szívsebészeti műtétek előtt a perioperatív rizikóbecslés fontos, mégis folyamatosan módosuló, vitatott kérdés. Azok a tesztek, vizsgálatok, terápiás módszerek tesznek lehetővé egyszerű, de mégis körültekintő felmérést a gyakorló orvos számára, melyek több, nagy klinikai vizsgálatban szignifikáns rizikócsökkenést eredményeztek. A preoperatív cardiovascularis kivizsgálás a betegek jelentős részében a rizikó csökkentése céljából a beavatkozás koreográfiájának megváltoztatásához és a műtétet megelőzően a gyógyszeres kezelés elkezdéséhez, illetve módosításához vezet. Felmerül a kérdés, hogy az anesztézia, melynek célja a beteg fájdalommentes és biztonságos átsegítése a kellemetlen műtéti beavatkozáson, pluszterhelést jelent-e a páciens számára. A kérdés leginkább a rossz általános állatú betegek és/vagy kiterjedt műtéti beavatkozások esetén kap jelentőséget. Az anesztéziai módszerek, a farmakológiai választék és az eszközös beavatkozási lehetőségek skálája rendkívül széles. A ma használatos rövid hatású, tehát jól kontrollálható, kevés mellékhatással rendelkező anesztetikumok, a modern altatógépek és a „less invasive” monitorozási technikák szakszerű alkalmazása nem jelentenek megterhelést a beteg számára. A stressz csökkentésével, a szoros monitorozással, a perfúzió, a vérgázok és ionok rendezésével, illetve a légzés biztosításával az altatóorvos optimalizálja a beteg állapotát. Tehát a jól vezetett anesztézia önmagában nem jelent rizikótényezőt, ezt a beteg általános, illetve cardiorespiratorikus állapota és a műtét jellege határozza meg.