A malignus melanoma egy folyamatosan növekvő incidenciát mutató, kifejezetten invazív tulajdonsággal rendelkező, melanocitákból kiinduló daganatféleség. Emiatt sokszor alakul ki távoli szervek metasztatizációja. Gyakran adnak áttétet a tüdőbe, a májba és az agyba. Egyes adatok szerint a központi idegrendszerben a harmadik leggyakoribb áttéti daganat melanoma malignum eredetű. Az agyi áttét számos neurológiai tünettel járhat, melyek közül meglehetősen gyakori a parézis és az epilepsziás roham. Emellett a fokozott koponyaűri nyomás miatt fejfájás, hányinger, hányás, zavartság, meglassultság jelentkezhet. Gyakran a tünetek hirtelen alakulnak ki, melynek hátterében általában a daganat bevérzése áll. Az esetek egy részében a beteg tünetmentes, mely így a diagnózis elhúzódásához vezethet.
Az agyi metasztázisok diagnosztikájában jelentős szerepet játszanak a különböző képalkotó eljárások, úgymint az MR-, a CT-, és a PET-CT-vizsgálatok. Mindemellett szövettani mintavételre is sor kerülhet. Tüneti terápiaként a különböző perifokális vizenyőt csökkentő szerek, illetve az antiepileptikumok állnak rendelkezésünkre. A daganat definitív ellátása történhet hagyományos idegsebészeti műtét, sugár-, illetve kemoterápia, célzott biológiai terápia, sugársebészeti kezelés, valamint ezek kombinációja által. Diplomamunkámban a bőr eredetű malignus melanoma agyi áttétjeivel rendelkező betegek sugársebészeti kezelése során keletkezett adatokat tanulmányoztuk. A beavatkozások 2007 szeptembere és 2012 augusztusa között, a Gamma Sugársebészeti Központban történtek. Ez alatt az idő alatt 87 beteg (55 férfi és 32 nő) összesen 229 db agyi metasztázisát láttuk el, melyek össztérfogata 472,69 cm3 volt. 33 páciensnél szoliter, míg 54 esetben többszörös áttétet figyeltünk meg. A betegek medián túlélési ideje a kezeléstől számítva 7 hónap volt. Többek között arra kerestük a választ, hogy mely tényezők befolyásolják a túlélési időt, vagyis adataink szerint mely faktorok rendelkeznek prognosztikai jelen-tőséggel. A Kaplan-Meier-féle túlélési görbék között szignifikáns különbséget (Log-rank teszt szerinti p<0,05) a nemek, az RPA klasszifikációs rendszer, valamint a kezelt agyi áttétek számának és azok túlélési időt befolyásoló hatásának vizsgálatakor tapasztaltunk. A nőknél a férfiakhoz képest kedvezőbb kimenetelt figyeltünk meg, medián túlélési idejük 10,1 hónap volt, míg a férfiak esetében csak 5,7 hónap. Ez 1,77-szeres kü-lönbséget jelent a női nem javára. A betegek RPA szerinti osztályozásánál is azt tapasztaltuk, hogy az egyes al-csoportokban megfigyelt túlélési idők közti differencia szignifikáns (p<0,0001). Az RPA 1-ben 14,3 hónap, az RPA 2-ben 5,7 hónap, az RPA 3-ban pedig csak 1,9 hónap volt a medián túlélési idő. A kezelt agyi áttétek mennyiségének túlélési időt befolyásoló hatásának vizsgálatakor arra a következtetésre jutottunk, hogy a szoliter metasztatizációval rendelkezők túlélési görbéje szignifikánsan kedvezőbb a multiplex agyi áttéttel bíró betegekéhez képest (p=0,0216). Az előbbi esetben 8,7 hónap, míg az utóbbi esetben csupán 5,6 hónap volt a medián túlélési idő. Oligometasztatizáció (2-3 db) esetén e két érték közti medián túlélési időt (6 hónap) figyeltünk meg. Továbbá adataink szerint az életkor, a kezelt daganatok össztérfogata, és azok tentorium cerebellihez viszonyított lokalizációja nem rendelkeznek prognosztikai jelen-tőséggel a túlélési idő vonatkoztatásában. Megállapítottuk, hogy a női nem, az alacsony RPA-érték, valamint a szoliter agyi metasztatizáció kedvező kórjóslati tényezők, míg az életkor, a kezelt áttétek össztérfogata, és azok kisagy sátorhoz viszonyított lokalizációja nem prognosztikai faktor.
Mindemellett tanulmányoztuk a nemzetközi szakirodalomban közölt adatokat, melyeket eredményeinkkel hasonlítottunk össze. A medián túlélési idő vonatkozásában, - mely a mi esetünkben a kezeléstől számítva 7,0 hónapnak bizonyult - lényeges különbséget nem tapasztaltunk. Ezzel szemben, - a különböző munkacsoportok eredményeit tanulmányozva, azt tapasztaltuk, hogy - a várható túlélési időt meghatározó prognosztikai faktorok meghatározása nem egységes. Összességében elmondható, hogy a melanoma malignum agyi metasztázisainak sugársebészeti kezelése, az arra alkalmas betegeknél egy hatékony, biztonságos terápiás eljárás, melynek jelentősége világszerte folyamatosan növekszik.