Az onkopszichológiai kutatások és pszichológiai programok széles spektrumban vannak jelen a rákbetegek gyógyításában. A programok célja a betegek lelki gondozása, a betegségteher csökkentése, a kognitív-érzelmi feldolgozás és megküzdés elősegítése, az életminőség és a túlélés javítása. Kutatásunkat 221 emlőcarcinómás beteg bevonásával végeztük. Általános célkitű-zésként az onkopszichológia tudományos ismeret¬anyagának bővítését fogalmaztuk meg, vizsgálati eredményeinkkel, szakmai javaslata¬ink¬kal a betegek magas színvonalú, komplex pszicho¬szociális ellátásához szeretnénk hozzájárulni. Kutatásunk három fő egységre bontható. Az első, keresztmetszeti vizsgálatban a dep¬ressziós és szorongásos tünetegyüttes prevalenciáját és jellemzőit vizsgáltuk, továbbá az életminőség és az előnytalálás prediktor tényezőit ele¬mez¬tük. Célkitűzésünk volt továbbá az EORTC QLQ C-30 életminőség kérdőív magyar nyelvű változatának pszichometriai vizsgá¬lata. A kutatás második részében klinikai tapasztalatok és a kutatási eredmények alapján kidolgoztunk, és egy emlőrákos betegekből álló kísérleti csoporttal végigvittünk, egy Magyar¬or¬szágon úttörőnek számító, a hagyományos onkológiai daganatterápiát kiegészítő, multidiszciplináris életmód és pszichoszociális intervenciós programot. A kutatás második szakaszában a program hatását és eredményes¬ségét vizsgáltuk. A kutatás harmadik részében az intervenciós program hosszú távú, 15 hónappal a program befejezése utáni, hatásait elemeztük. Eredményeink szerint a vizsgált betegek háromnegyedére jellemző a depressziós tünetegyüttes, minden tizedik betegnél a tünetek elérik a kezelést igénylő, klinikai szintet. A szorongás kisebb hányadot érint, de a betegek közel 20%-a a súlyos szorongás tünetkategó-riába sorolható. Az életminőség prediktorait illetően a negatív affektivitásnak van kiemelt, meghatározó szerepe, a betegséggel kapcsolatos reprezentációk közül első¬sorban a betegség következményeire vonatkozó kogníciók bírnak jelentőséggel, bejósló hatással. Az előny¬találás prediktorainak elemzése alig vizsgált új terület. Elemzésünkben tendencia szintű összefüggés mutatkozott az előnytalálás, valamint a személyes kontroll és a betegség következményeire vonatkozó reprezentációk között, de a modell magyarázó értéke alacsony. Az EORTC QLQ C-30 életminőség kérdőív reliabilitása és az életminőség modellek illeszkedése megfelelőnek bizonyult. A pszichoszociális intervenciós program hatásvizsgálatában hat nagy területet elemeztünk: az érzelemszabályozást, az életminőséget, a betegséggel kapcsolatos reprezen-tációkat, előnytalálást, poszttraumás növekedést, valamint az egészség¬ma¬ga¬tartás alakulását. A kísérleti csoportban, a kontroll csoporthoz viszonyítva minden vizsgált területen szignifikáns javulást mértünk. A longitudinális elemzés adatai szerint enyhén csökkent szinten, de fennmaradtak a program hatására létrejött kedvező változások. A személyes kontroll reprezentációban ez a hatás kiemelkedő, ami azt jelzi, a betegek a kiinduló állapothoz képest merőben másként tekintenek a rákra: egészséges életvezetéssel, stresszkezeléssel, harmonikus lelkülettel, stb., befolyásolhatják a betegség lefolyását. Számottevő szignifikanciával maradt meg a kedvező változás a poszttraumás növeke¬dés területén is. Mind az összpontszám, mind az alskálák mutatói azt bizonyítják, hogy a betegek jelentős változáson mentek keresztül: felismerték, a rákbetegség nem csak súlyos trauma, de lehetőség is a változásra, a fejlődésre, kibonta¬kozásra. A betegségből előnyt kovácsoltak. Hosszú távon is fennmaradt az életért érzett hála, az új lehetőségek, új életpályák megtapasztalása, kapcsolat a transzcendens dimenzióval. Eredményeink alapján ajánlásokat fogalmaztunk meg a kognitív-érzelmi feldolgozás, az érzelemszabályozás, az egészségmagatartás vonatkozásában. A betegek ellátásában a bio-pszicho-szocio-spirituális gyógyítási modell bevezetését igazolva látjuk. Kiemelten fontosnak tartjuk a kórlefolyás minden egyes szakaszában a pszichoszociális gondozás, az egyéni, vagy csoportos pszichoterápiák elérhetőségét.

Nowadays in the field of cancer treatment there is a wide range of Oncopsychology research and psychology programmes available. The main purpose of these programmes is to offer psychological support to the patients, reduce the illness burden, facilitate cognitive emotional process, strengthen the coping ability, improve the quality of life and increase the chances of survival. Our research has been carried out involving 221 patients all suffering from breast cancer. The general objective of our study was to expand scientific knowledge on Oncopsychology. With our research results and professional suggestions we would like to contribute to the high standard as well as the complex psychosocial treatment of patients. Our study can be divided into three sections. In the first cross-sectional study we assessed the prevalence and characteristics of anxiety and depression and, furthermore, we analysed the predicative factors of the quality of life and benefit finding. Another objective was the psychometric assessment of the Hungarian version of the EORTC QLQ C-30 Quality of life questionnaire. In the second section of our research, based on clinical experience and existing research results, pioneering in Hungary, we developed and carried out a multidisciplinary lifestyle and psychosocial intervention programme on an experimental group made up of women with breast cancer, complementing their conventional oncology cancer therapy. In the second part of the research we assessed the affects and the effectiveness of the programme. In the third section of the research, 15 months after the intervention programme we analysed its long-term effects. According to the results, three quarters of the assessed group were characterised by depression, and in every tenth patient this symptom reached the clinical level requiring clinical treatment. Although anxiety affected a smaller portion of the group, nearly 20% of the patients could be categorised with severe anxiety. Concerning the quality of life predictors, negative affectivity had a determining role; among the illness representations the cognitions of the disease consequences had predicative affects. Assessing the cognitions of benefit finding is a new region that has been scarcely researched. Our analysis indicated a tendency level correlation between the benefit finding, personal control and the representations relating to illness consequences, but the explanatory outcome of the model was rather low. The reliability of the EORTC QLQ C-30 Quality of life questionnaire and the fit of the quality of life models proved satisfactory. Assessing the effectiveness of the psychosocial intervention programme, we analysed six large areas: emotion control, quality of life, illness representations, benefit/reason finding, posttraumatic growth and the alteration of health behaviour. The experimental group in comparison with the control group showed significant improvement in each assessed area. According to the results of the longitudinal analysis, the positive changes occurred by the end of the programme somewhat decreased but remained present. In the representation of personal control this influence is outstanding, as it shows that patients have considerably changed their outlook on cancer: a healthy lifestyle, stress management, harmonious spirit, etc. can influence the progress of their illness. The positive change in posttraumatic growth also remained considerably significant. Both the general score and the outcomes of the subscales prove the positive changes the patients have been through: they recognised cancer is not just a trauma, but an opportunity for a change, for growth and development. They have transformed illness into advantage. The gratitude for life, visioning new prospects, experiencing new careers, and the connection to transcendent dimensions were all of long-term persistence. Based on our results we formulated recommendations relating to the cognitive emotional process, the emotion control and the health behaviour. We consider an introduction of a bio-psycho-social-spiritual treatment model in the patient care justified. It is highly important at any stage during the course of the illness that psychosocial care and individual or group psychotherapy is made available.