Mind a társadalomtudományok, mind a laikusok körében régen elfogadott, hogy különbség van a barátság és a párkapcsolatok között. Azonban az utóbbi időben egy újfajta kapcsolati forma van kialakulóban, ami sem a barátság, sem a romantikus párkapcsolatok hagyományos definíciójába nem illeszthető bele, mivel mindkettő jellegzetességeivel bír. Ez a jelenség „barátság extrákkal” (friends with benefits – FWB) néven vált ismertté (Bisson és Levine, 2009). Az új kapcsolati forma, az FWB jellegű kapcsolat is elsősorban a serdülők és fiatal felnőttek körében vált népszerűvé. Jól mutatja ezt, hogy habár az első szexuális együttlét általában romantikus, elkötelezett párkapcsolat keretein belül történik meg, de az esetek jelentős hányadában (kb. 25%), az első szexuális együttlét egy baráttal, idegennel vagy olyasvalakivel történik, akivel csak alkalmilag randevúzik az egyén (Manning, Giordano és Longmore, 2006, idézi Furman és Shaffer, 2011). Grello, Welsh és Harper 2006-os tanulmányukban (idézi Furman és Shaffer, 2011) azt találták, hogy a legtipikusabb alkalmi partner általában egy barát volt és az ilyen viszonyokban sokkal többször fordult elő érzelmesebb szexuális viselkedés (pl. ölelkezés, csókolózás, masszázs), mint a távolabbi ismerősökkel vagy ismeretlenekkel folytatott szexuális kapcsolatokban. Jelen kutatásomban arra keresem a választ, hogy a kötődési stílusnak, a szocioszexuális beállítódásnak, az önértékelésnek és az élménykeresésnek, mint személyiségvonásnak milyen hatása van az FWB kapcsolatokban való részvételi hajlandóságra, mennyire jósolják be és befolyásolják ezek a vonások, hogy kik azok, akik hajlamosabbak belemenni ezekbe a viszonyokba, illetőleg, hogy milyen különbségek mutatkoznak a kérdésben a két nem között.