Az értekezés fő kérdése az, hogy az Európai Unió hogyan és milyen mértékben van hatással a Magyar Országgyűlés működésére. A kiinduló hipotézis szerint jelentős eltérés tapasztalható egyrészt az uniós döntéshozatali eljárásokban való parlamenti részvételre a jogszabályokban biztosított lehetőségek, másrészt az uniós ügyekkel kapcsolatos parlamenti jogosítványoknak a Magyar Országgyűlés általi tényleges kihasználása között. Feltételezem, hogy a Magyar Országgyűlés inkább „kiszorult” az európai döntéshozatal és demokrácia összetett rendszeréből, mintsem „integrálódott” abba. A kutatás merített a korábbi szakirodalomból, a megközelítése azonban némiképp eltérő. A középpontban a magyar parlament áll, ugyanakkor az összehasonlító jogi megközelítés is szerepet kap, segítve az empirikus kutatás eredményeinek értékelését. A jelen értekezés nem korlátozódik a Magyar Országgyűlés európai integrációhoz való jogi és intézményi alkalmazkodásának elemzésére, hanem magában foglalja a parlamenti szokások és gyakorlatok vizsgálatát is. Az Országgyűlésen belül nem csak az Európai ügyek bizottságának (EüB) munkáját, hanem a plenáris ülés és a szakbizottságok tevékenységét is értékeli. A parlament európaizációjának vizsgálata nem lenne teljes empirikus vizsgálat nélkül. Az értekezés mennyiségi elemzés segítségével tárja fel az uniós ügyek parlamenti ellenőrzésének intenzitását. Végül, parlamenti vitákat érintő esettanulmányok képezik a minőségi szempontú elemzés alapját. A szerző saját korábbi kutatásain kívül eddig még nem készült ilyen részletes, mennyiségi és minőségi elemzés a magyar parlament európai uniós ügyeket érintő tevékenységéről. The main question of the present dissertation is how, and to what extent, the EU impacts on the work of the Hungarian National Assembly. The initial hypothesis is that there is a discrepancy between the Hungarian National Assembly’s legal ability to participate in EU decision-making procedures on the one hand, and the actual use of the Hungarian National Assembly’s powers in European affairs on the other. I assume that the Hungarian Parliament is ‘marginalised’ rather than ‘integrated’ in the complex system of EU decision making and democracy. This research has been inspired by previous investigations, but its approach is somewhat different. The focus is on the Hungarian Parliament, but the comparative approach also plays a role, and helps to assess empirical findings. This research is not confined to analysing the legal and institutional adaptation of the Hungarian Parliament to European integration, but covers the examination of parliamentary customs and practices. Besides the Committee on European Affairs (CEA), the work of the plenary and sectoral committees of the Hungarian Parliament is also assessed. The examination of the Europeanization of the Hungarian Parliament would not be complete without empirical analysis. Through quantitative analysis, I explore the intensity of parliamentary EU scrutiny. Finally, case studies on parliamentary debates form the basis of a qualitative analysis. Apart from some earlier research by the present author, there has not yet been such detailed quantitative and qualitative analysis of Hungarian parliamentary activities in EU affairs.