"Hol az a hétszázmillió, amely az Ops templomában őrzött jegyzékben szerepel? Gyászos emlékű ugyan az a pénz, de ha már egykori tulajdonosai nem kaphatták vissza, bennünket legalább megválthatott volna az adófizetéstől. Az meg hogy lehet, hogy azzal a negyvenmillió sestertiusszal, amellyel március Idusán adós voltál, április elsején már nem voltál adós? Rengeteg dolgot árusítottak ki ugyan embereid és nem éppen tudtod nélkül..." A fenti idézet Cicero egyik Antonius elleni beszédének a részlete, melyben igen erős célzások hangzanak el Antonius lehetséges, mai szóhasználattal élve korrupciógyanús cselekedeteivel kapcsolatban. A szöveg több, mint 2000 éve íródott, és szerzője néhány éven belül a beszédében pellengérre állított politikus és párttársai által alkalmazott proscriptio áldozata lett. Halála nem tulajdonítható beszédei direkt következményének, de a kor politikai eszközeit figyelembe véve nagy a valószínűsége, hogy a listára kerülése köszönhető volt véleménynyilvánításainak. Manapság természetesen elképzelhetetlen, hogy bárkinek hasonló megnyilvánulásai miatt ehhez fogható retorziók lehetőségével kelljen szembenéznie. Az eltelt idő alatt a közszereplők bírálhatóságának szabályai jelentősen átalakultak, és napjainkban is folyamatosan finomodnak. Ez a dolgozat a közelmúlt jelentős jogalkotási vívmányai és jogalkalmazási megoldásai segítségével szeretné bemutatni ezt a változást, különös tekintettel a hazai szabályozásra.