A 19. század1 elejére tisztázódott az újságírás fogalma. Kifejlıdtek a szakmai elvárások, módszereik és a mőfajok. Az oknyomozó újságírás lett az egyik eleme a sok mőfaj közül. A korszak szellemi életét a racionalizmus térhódítása jellemezte. A felvilágosodás egyik legnagyobb ajándéka éppen az a fajta tudományos gondolkodás volt, amely a tényekben kereste az igazságot. Mindez a tárgyszerőség, vagy legalábbis a tárgyilagosság irányába hatott. A kor nagy regényíróiban éppen ez az oknyomozó újságírás hatott testi-lelki élményként. Kutatásaikat cikkekben összefoglalva nagy felháborodást keltettek a kor embereiben. Késıbb könyv formájában is megjelentek megélhetésük érdekében. A 20. század derekán az egyik leghíresebb újságírónak a száguldó riportert – Egon Erwin Kisch2- tekintették. Ekkoriban lett a megalázottak és megszomorítottak kizsákmányolása és bántalmazása hirtelenjében elemzés, kutatás és a történetük felderítése, feltárása központi téma.