A szülés utáni depresszió körül ma is folynak viták. Van aki, elismeri mint létező betegséget, van aki “mamahiszti”-ként definiálja. Tény, hogy Magyarországon is egyre több kutatás zajlik a témában, valamint újabb módszerek kerülnek kidolgozásra, hogy a szakemberek ki tudják szűrni a PPD-s szülőket a későbbi kezelés érdekében. Ettől függetlenül igen kevés szakirodalom létezik, és azok nagytöbbsége is doktori disszertáció, vagy diplomamunka. Tehát kevés a széles olvasóközönség számára is elérhető és érthető tanulmány. A felmérések alapján Magyarországon évente átlagosan 90 000 születést jegyeznek be, és a szülők 10-15%-a szenved a posztpartum depressziótól, ez azt jelenti, hogy évente csaknem 15 000 édesanya és édesapa igényelne nagyobb odafigyelést és kezelést a szülést követő évben. Dolgozatom azért tekinthető fontosnak a kommunikációkutatás szempontjából, mert megmutatja, hogy mennyire ismert a posztpartum depresszió fogalma a magyar szülők és várandósok körében, rámutat egy hiányosságra a társadalmi kommunikáció hálójában és megmutatja a védőnők és szülők közti kommunikáció helyzetét a témában. A fogalom ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértsük a problémát. Ha nem kommunikálják az emberek felé, akkor kevesen fognak tudni róla és még kevesebben fogják megérteni, hogy mi is az a szülés utáni depresszió, hogy mivel jár, miért alakulhat ki és hogyan kezelhető. A hiányosság, pont ezen alapszik, hiszen nem elég tudni egy dologról, a tudást meg kell osztani. Jelen esetben a posztpartum depresszióról való tapasztalatokat, kezelési módszereket tájékoztatással, prevencióval.