Szakdolgozatom a debreceni egyetemisták művészet- és kultúrafogyasztásáról szól. Az elméleti részben a kultúra, művészet és az ezekhez kapcsolódó fogalmakról, emellett az egyetemista korosztály sajátosságiról írok. Az empirikus kutatás fejezeteiben, pedig feltérképezem, hogy a célcsoportnak többségének miért nem képezi élete részét a művészeti és kulturális tevékenységek, programok látogatása és ezt régebbi kutatások eredményeivel is összehasonlítom. Nemcsak az egyetemisták szemszögéből, hanem néhány általam kiválasztott intézmény aspektusából is megvizsgálom a helyzetet (Csokonai Színház, Déri Múzeum, Debreceni Művelődési Központ, Ifjúsági Ház, Műterem Galéria, Sub.hu, Incognito). Feltárom a közvetítési módszereiket és az esetleges problémákat a két szegmens kommunikációja között. Emellett a design fontosságának szerepére is kitérek, mindkét csoport véleményét megvizsgálva. Végül a kultúrkocsmák, szórakozóhelyek mint új művelődési színtér tendenciájának kérdéskörét is körbejárom dolgozatomban.