Dolgozatom célja a Magyar Református Szeretetszolgálat (MRSZ) civilek felé irányított külső kommunikációs tevékenységének bemutatása, annak eredményeinek ismertetése. Szerettem volna részletesebb képet kapni az emberek karitatív tevékenységekhez való viszonyáról, az MRSZ-ről alkotott képükről, ezzel párhuzamosan pedig arról, hogy maga a szervezet hogyan, milyen úton próbálja elérni vagy erősíteni ezt a képet. Mindehhez egy olyan struktúrát alakítottam ki, amelyben ötvözöm a bárki számára elérhető kommunikációs platformjaik elemzését, az ezek ismeretében készített interjúkat, valamint azt a kérdőívet, ami keretbe foglalja vizsgálódásomat. Szakdolgozatom tartópillérei főképp az interjúk és a kérdőív eredményeinek kölcsönhatásaiból állnak. Többek között arra voltam kíváncsi, hogy a megkérdezettek hogyan viszonyulnak napjainkban az adományozáshoz, aktív résztvevői vagy csak távoli szemlélői illetve, mennyire ismerik a Magyar Református Szeretetszolgálat tevékenységét, mennyire nyitottak rá? A meglévő kommunikációs platformok, és a szervezet eddigi munkássága milyen image-et alakított ki az emberek tudatában? Emelkedő ív írható le az adományozásról élő kép, a benne való aktivitási hajlandóság és a Magyar Református Szeretetszolgálat, mint működő szervezet ismeretére vonatkozó válaszok görbéjén. Azonban a növekvő tendencia megakad az MRSZ működésének ismeretéhez kapcsolódó válaszokkal. Sok üzenet nem jut el a potenciális segítőknek, de emiatt nem a részegységek okolhatók.