A halogatás a legtöbb ember számára nem ismeretlen jelenség. Olykor-olykor mindenki halogat, tehát felveszi azt a magatartásformát, amelyben elkerülheti a rá váró feladatok elvégzését. Ilyen esetekben egy adott teendőt halasztunk későbbre, s választunk valami számunkra sokkal szórakoztatóbb időtöltést; majd az este közeledtével, értékelve a napi produktivitásunkat, általában jöhet az önmarcangolás, hogy már megint „nem csináltam semmit”. Nem csinálni semmit lényegében annyit tesz, hogy mindent csináltunk, csak azt nem, amit kellett volna.