Napjaink egyre inkább égető kérdésévé válik a környezettudatosság problémaköre. Az ENSZ a 2005-2015 közötti éveket a fenntarthatóságra való nevelés évtizedének nyilvánította. Az elvi elköteleződéssel és problématudatossággal azonban nem mindig jár együtt a tényleges pozitív környezeti viselkedés, sőt egyes tanulmányok (Medvés és Molnárné Kovács, 2014; Varga, 2006) arra engednek következtetni, hogy a gyerekek környezetvédelemmel kapcsolatos magas szintű tudása olykor a környezettudatos döntések hátrányára válhat. Strife (2011) a gyermekek környezetvédelmi kérdések nyomán kiváltott negatív érzelmeire, szorongására, félelmére hívja fel a figyelmet, amely akár magyarázhatja is a fentebbi paradoxnak tűnő jelenségeket. Ennek megfelelően, jelen vizsgálatban a gyermekek környezetvédelemmel kapcsolatos tudásának, érzelmeinek és viselkedésének kapcsolatát vetettük megfigyelés alá. 57 ötödik osztályos diákot kérdeztünk meg a strukturált interjú, az explicit attitűd- és beszámolt viselkedés skála és a spontán viselkedés megfigyelésének módszerével. Az adatok elemzése azt sugallja, hogy a környezettudatos viselkedés valamelyest összefüggésben áll a tudással, de csak akkor, ha a globális méretű problémák kiváltotta szorongás nem túlzott mértékű. A sokrétű tudás és a nagymértékű érzelmi involválódás inkább együtt járhat szorongással, ami miatt – feltehetőleg az elhárítási mechanizmusok útján – a pozitív környezeti viselkedést gátolja. A fenntarthatóságra való nevelés sikeressége érdekében tehát nem csupán ismeretközlésre van szükség, hanem a gyermek pozitív érzelmi beállítódásának előmozdítására is.