A zsírszövetnek az emlősökben kétféle anatómiailag is elkülönülő formája található meg: a nagyobb tömegű fehér zsírszövet, mely energiája éhezés vagy stressz hatására mobilizálódva ATP termelésére fordítódik; és a sokkal kisebb tömegű barna zsírszövet, mely inkább hőtermelésre fordítja raktárait(Rosen és Spiegelman, 2013).Újabban kimutatták a zsírsejtek harmadik típusát is, mely fehér zsírszövetben jelenik meg hideg környezetre adott adaptív válaszként biztosítva a szervezet termotoleranciáját. Ezek az úgynevezett ’beige’ (színük után: bézs) sejtek tulajdonságaikban hasonlítanak a barna zsírsejtekre, és zsírraktáraikat szintén hőtermelésre fordítják, de mégsem egyeznek meg velük teljesen (Wu és mtsai, 2012; Waldén és mtsai, 2012). Ezen sejtek megjelenése a fehér zsírszövet „barnulása”, mely folyamat esetleges célzott/gyógyszeres aktiválása a népbetegségként jelentkező elhízás ellen bevethető hatékony fegyver lehetne. Ahogy a zsírszövetekről szerzett ismereteink egyre gyűlnek, úgy nő az esély az elhízás és a vele kapcsolatos betegségek új és hatékony terápiájának kidolgozására. Ehhez olyan sejtdifferenciálódási folyamatokat kell még feltárni, melyeket manipulálva csökkenteni lehetne a zsírszövet tömegét. Különös figyelem fordul tehát manapság a génexpresszió szabályozására képes új fehérjék vizsgálatára. Ilyen lehet a kalciumion függő szöveti transzglutamináz (TG2, EC 2.3.2.13), mely képes egyes fehérjéket kovalensen összekapcsolni glutamil- és lizil-oldalláncaik között kialakított izopeptid kötésekkel (Folk és Finlayson, 1977). Munkám során célul tűztem ki, hogy a barna zsír irányú differenciálódás hatékonyságának leírására megvizsgáljam, vajon változik-e a zsírsejtekre jellemző marker gének expressziója a TG2 hiányos egerekben.