Az életmenet elmélet egyik érdekes esete az ún. kohorsz szétválás, amikor is az egy időben született egyedek eltérő életmenet stratégiákat követve jelentős fejlődésbeli különbségeket mutatnak. Erre a jelenségre kiváló példa a pusztai farkaspók, mely az európai mezőgazdasági területek egyik domináns epigeikus pókfaja. Ökológiájáról, életmenetéről számos publikáció szól, melyekben nagy hangsúlyt kap az egyazon petecsomóból származó egyedek fejlődési aszinkronitásának eredményeként létrejövő kohorsz szétválás. Ennek következtében, míg bizonyos egyedek csak a következő nyáron (nagyjából kilenc hónap alatt) érik el a szaporodó képes kort, mások, egy sokkal gyorsabb szomatikus fejlődést mutató csoport egyedei már születésük nyarán (kb. két hónapi fejlődést követően) ivaréretté válnak és szaporodnak is. Ez egy fakultatív második nemzedék megjelenéséhez, és így egy két juvenilis csúcsú fenológiához vezet. A faj viselkedésökológiai vizsgálata újszerű megközelítést adhat ezen jelenség evolúciós hátterének, adaptív értékének megértéséhez. Az életmenet elmélet alapján a negatív csereviszony a jelenlegi és jövőbeni szaporodás között viselkedésükben (pl. kockázatvállalás) eltérő egyedek megjelenéséhez vezethet egy populáción belül (Wolf et al., 2007). Ugyancsak ismeretes, hogy a gyors életmenetű egyedek többnyire aktívabbak, kockázatvállalóbbak a lassú életmenetű (ugyanazon, vagy közel rokon fajhoz tartozó) társaikhoz képest (Réale et al., 2010). A kohorsz szétválás jelenségének viselkedésbiológiai módszerekkel történő vizsgálatával arra kerestünk választ, hogy a két, eltérő fejlődési ütemű kohorszba tartozó egyedek viselkedése (felfedezőkészség, potenciális zsákmánnyal szembeni magatartás) különbözik-e, valamint, ha igen, akkor a különbség időben is stabil-e. Eredményeink alapján úgy tűnik, hogy jelentős eltérés van a gyors és lassú fejlődésű egyedek kockázatviselő viselkedésében. A gyors fejlődésű egyedek nagyobb arányban támadták meg a rendelkezésre álló prédát, valamint a felfedezőkészség mérésére vonatkozó változók alapján átlagosan aktívabbak, felfedezőbbek voltak, mint lassan fejlődő társaik.