A Saccharomyces cerevisiae sarjadzó élesztő egy, a genetikai, mikrobiológiai sejtbiológiai és újabban viselkedésökológiai kutatásokban is gyakran használt modell organizmus, mely képes a szacharózt szén- és energiaforrásként hasznosítani. Ezt egy periplazmikus enzim, az invertáz (Suc2) termelése teszi lehetővé számára, mely a szacharózt glükózzá és fruktózzá hidrolizálja. Az enzim periplazmikus jellegéből adódóan a hidrolízis termékei részben az extracelluláris térbe jutnak, azaz a glükóz és fruktóz egy részét nem veszi fel az invertázt termelő sejt. Az így kialakuló extracelluláris hexóz „raktár” nem csak az invertázt termelő („kooperáló”, suc2+) sejtek számára elérhető és felhasználható, hanem az invertázt nem termelő („csaló”, suc2-) sejtek is képesek szénforrásként hasznosítani. Vizsgálataink célja annak megértése, hogy a mikroorganizmusok miért termelnek ún. közjó termékeket, azaz olyan metabolitokat, enzimeket stb., amiket a populáció többi tagja korlátozás nélkül használhat, a termelés költségeinek megfizetése nélkül. Ezeket a vizsgálatokat a Saccharomyces cerevisiae széles körben elterjedt modell organizmus invertáz termelésének tanulmányozásával szeretnénk elkezdeni.