Szakdolgozatom témája az autizmus és kisgyermekkor együttes vizsgálata, fókuszálva azokra az intézményekre, melyekben a gyermek kisiskolás koráig bezárólag megjelenhet. Azt vizsgáltam, hogyan jut el az autista, illetve más diszfunkciókkal élő gyermek a szakvéleményezésig és ebből következően a szükséges fejlesztő oktatásig. Két hipotézisem volt: az első szerint a pedagógusok és szakemberek nem rendelkeznek elegendő tudással az autizmusról, a második szerint sok autista gyermek jut el az általános iskoláig diagnózis nélkül. Ehhez 5 intézmény működését (védőnői szolgálat, bölcsőde, óvoda, általános iskola, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat) vizsgáltam meg interjúk segítségével, és felmértem a szakmai bizottságok feladatkörét, valamint a velük való kooperációt. Kutatásom alapján első hipotézisem beigazolódott, interjúalanyaim tudástára valóban alacsonyan funkcionál az autizmus témakörében. Második hipotézisem azonban megdőlt, mivel csak egyetlen esetet ismerhettem meg, melyben autista gyermekkel való munka folyik (bölcsődében). Ez pozitív eredmény, mivel azt feltételezi, nincs olyan autista gyermek, aki szakvélemény nélkül kerül be általános iskolába. Vizsgálataim alapján megállapítottam, hogy az autizmus egy olyan rendellenesség, melytől a szakemberek jobban tartanak, mint más egyszerűbben megállapítható betegségtől és megfogalmaztam további lehetséges vizsgálati irányokat, melyek elősegíthetnék a kutatásom során észlelt problémák adekvát eszközökkel történő megoldását.