Az inzulin olyan hormon, amely fehérje természetű. Két láncból épül fel: az A lánc olyan peptidlánc, amely 21 aminosavat tartalmaz. A B lánc pedig olyan peptidlánc, amelyben 30 aminosav található. A két peptidláncot egy diszulfidhíd alakítja polipeptiddé. Létezhet monomer formájában (a molekulasúlya 6 kDa), a keringésben monomerként van jelen. Egy felnőtt ember pancreasa nagyjából 5 mg-nyi inzulint tud tárolni. Az emberi genomban az inzulint kódoló gén a 11. kromoszómán helyezkedik el. Insulin IRMA készlet (IMMUNOTECH), 125I-jelzett immunometriás vizsgálat. Az inzulin különböző epitópjaira specifikus két egér monoklonális antitest közül az egyik bevonatot képez az assaycső falán, míg a másik 125I-jelzett (tracer). Az egy lépéses inkubációban a két antitest alkotja az inzulinnal a szendvics formációt. A kiürített átmosott reakciócsövekre mért radioaktivitás arányosan változik a mért minta immunreaktív inzulin koncentrációjával. Az inzulin kvantitatív meghatározására közvetett (szendvics) kemiluminiszcencia immunvizsgálati módszert alkalmaznak. A tesztben specifikus, az inzulint felismerő egér monoklonális antitesttel bevont mágneses részecskéket (szilárd fázis), valamint egy másik, izoluminol-származékkal konjugált, az inzulin molekula másik epitópjára specifikus monoklonális antitestet használnak. Az inkubáció ideje alatt, a kalibrátorokban, mintákban vagy kontrollokban lévő inzulin a szilárd fázisú monoklonális antitesthez kötődik, majd az antitest konjugátum reagál a szilárd fázishoz kötődött inzulinnal. „Szendvics” csak inzulin jelenlétében képződik, mely képes összekötni a két antitestet. A módszer beállításának lépései a következőek: kalibráció és kontroll mérések, reprodukálhatóság vizsgálata, korrelációs analízis, interferencia vizsgálata. A vizsgálatok megfelelő eredménnyel zárultak, a LIAISON XL analizátor alkalmas ECLIA módszerrel az inzulin rutindiagnosztikai vizsgálatára, az eredmények jól reprodukálhatóak.