Bevezetés: A WHO legfrissebb adatai alapján a szájüregi rák a tíz leggyakoribb rákos megbetegedés közé sorolható. A szájüregi rák 90%-a szájüregi laphámrák (OSCC), aminek 5 éves túlélési statisztikai adatai 40-80% között mozognak. Ennek oka, hogy semmiféle speciális elváltozás nem tapasztalható a páciensen, így a betegség a daganatos elfajulás késői stádiumában kerül diagnosztizálásra. Ezért napjainkban aktív kutatások folynak prognosztikai faktorok megismerésére, hogy az OSCC-t kezdeti stádiumban diagnosztizálják és megfelelő terápiát alkalmazhassanak. Számos kutatócsoport eredményei azt mutatják, hogy az antimikrobiális és immunmoduláns peptidek (AMP) kombinációi biomarkerként szolgálnak az OSCC diagnosztizálásában. További előnyt jelent, hogy az analíziseket invazív beavatkozás nélkül, nyálminta gyűjtésével és speciális, érzékeny módszerek segítségével lehet elvégezni. Célkitűzés: Célunk volt, hogy a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar Konzerváló Fogászati Tanszékéről származó, orális laphámkarcinómában (OSCC) szenvedő betegek nyálmintáit célzott tömegspektrometriás módszer segítségével analizáljunk és OSCC hatására a kérdéses antimikrobiális és immunmodulátor peptidek (AMP) mennyiségi változását vizsgáljuk. További célunk volt, hogy a kutatócsoportunk által korábbi kutatásba bevont könnymintákban mért 12 kiválasztott AMP mennyiségét összehasonlítsuk a nyálmintákban mért értékekkel.
Betegek: A kutatásba bevont egyének nyálmintái a Debreceni Egyetem Fogorvostudományi Kar Konzerváló Fogászati Tanszékéről származtak. A vizsgálat során három csoportot különítettünk el szakorvosi vélemény alapján. OSCC-ben szenvedő,- OSCC-ben nem szenvedő, de az OSCC csoport mintáihoz korban hasonló kontroll-, valamint egészséges, fiatal kontroll csoportokat. Módszer: A nyálmintákat tömegspektrometriás analízisre készítettük elő. A mintákhoz a vizsgált AMP stabil izotóppal jelzett, szintetizált, egyedi szekvenciáit is hozzákevertük, majd célzott tömegspektrometriás módszerrel összehasonlítottuk a különböző mintákban vizsgált AMP mennyiségét. Következtetés: A kísérlet elvégzése után elmondhatjuk, hogy négy fehérje (lakritin, galektin 3 kötő fehérje, laktotranszferrin, Zn α2 glikoprotein) mennyiségének változásában találtunk szignifikáns eltérést a különböző csoportok között. Az egyes vizsgált AMP-k mennyisége szignifikánsan nőtt az OSCC csoport mintáiban a fiatal kontroll (FK), a fiatal és korban hasonló kontroll (FK+K) csoporthoz hasonlítva. A korban hasonló kontroll (K) csoport mintáiban is szignifikáns növekedést figyelhettünk meg a lakritin és laktotranszferrin AMP-k esetében a fiatal kontroll csoportéhoz képest. Amikor az OSCC csoport mintáit a korban illesztett kontroll csoportéval hasonlítottuk össze nem tapasztaltunk szignifikáns különbséget egyetlen AMP mennyiségében sem. Ebből arra következtettünk, hogy a vizsgált fehérjék szignifikáns eltérése nem betegség-, hanem korfüggő. A könnymintában vizsgált 12 AMP mennyiségét összehasonlítva a nyálmintákkal, azt a következtetést vontuk le, hogy a különböző testfolyadékok kémiai barrierjének összetétele változhat.