Humán sejttenyészetek in vitro fenntartása lehetővé teszi a sejtek vizsgálatát anélkül, hogy az élő szervezetre bármilyen hatást gyakorolnánk. A humán köldökzsinórból izolált sejtkultúrákból, sejtvonal alapítás után, különböző vizsgálatokat végeztünk karakterizálásuk céljából. A humán köldökvéna endotél (HUVEC) sejttenyészetekben megjelenő, eltérő morfológiájú, myogén potenciállal bíró (MB) sejteket hasonlítottuk az eredeti, HUVEC sejtvonalakhoz. Izolálás után, a sejteket mesterséges körülmények között tartva, egyes sejtvonalak esetén eltérő morfológiájú és növekedési ütemű sejtek jelentek meg. Ezek a sejtek hosszúkásak, orsószerűen elnyúló megjelenésűek, myoblast sejtekhez hasonlóak. A HUVEC sejtekhez képest növekedési ütemük gyorsabb, nem figyelhető meg kontaktgátlás, valamint immortálisnak tekinthetjük őket, mivel több mint 300 populáció megkettőződés után is szaporodnak. A tapasztalati megfigyeléseinket igazolandó, vizsgálatokat végeztünk a HUVEC és a MB sejtek sejtciklus hosszára vonatkozóan. Dupla timidin blokkot alkalmazva G1/S fázisban szinkronizáltuk a sejteket, majd 28 órán át bizonyos időközönként begyűjtve őket, mértük a sejtek arányát G2/M osztódó fázisban. A sejtek DNS-ének fluoreszcens festése után az áramlási citométerrel mért jel intenzitásából következtethetünk a sejtek sejtciklusbeli állapotára, valamint sejtciklusuk hosszára. Méréseket végeztünk normál körülmények között tartott sejtekkel, valamint két kezelést alkalmazva manipuláltuk a sejtek környezetét (szérummentes tápfolyadék) és állapotát (dinitrofenolos tápfolyadék). A kontroll sejtekhez hasonlítva vizsgáltuk a kezelések hatását a sejtekre. Eredményeink alátámasztották megfigyeléseinket, a MB sejtek nagyobb proliferációs potenciállal rendelkeznek, melynek valószínű oka jelentősen rövidebb sejtciklushosszuk. A környezeti manipulációkra hasonlóan reagált a két sejttípus, azonban a MB sejtek a kedvezőtlenebb körülmények között is magasabb növekedési szintet tartottak fent, míg a HUVEC sejtek kevésbé tolerálták a megváltozott környezetet. Az endotél és myogén potenciállal bíró sejtek eltérő növekedési potenciáljának hátterében álló esetleges epigenetikai okokat kutatva vizsgáltuk a sejtek DNS-ének metilációs státuszát. A megfelelő konfluenciát elérve, DNS-t izoláltunk a sejtekből, melyet aztán restrikciós enzimekkel emésztettünk. Két isoschizomer enzimmel végeztük a vizsgálatot, melyek közül az egyik érzékeny a DNS metiláltságára (Hpy). Ha a hasítási szekvenciában lévő citozin metilált, az enzim nem képes hasítani a DNS-t, míg a másik enzim (Taq) nem érzékeny a DNS metiláltságára. Vizsgálataink alapján úgy tűnik, hogy a MB sejtek DNS-e a HUVEC sejtekhez képest kevésbé metilált, ami eltérő génexpressziós profilt eredményezve hozzájárulhat a két sejttípus eltérő növekedési mintázatához. Az eredmények tükrében információt nyertünk a sejtek karakterére, proliferációs potenciáljára, metiláltsági státuszára vonatkozóan, azonban még további vizsgálatok szükségesek a MB sejtek pontos karakterizálásához.