Tanszékünkön a megalakulás óta folynak kutatások a fermentációs ipar szempontjából jelentős mikrobiológiai problémák tudományos igényű magyarázatára. A számos lehetőség közül végül a fonalas gombák élettani, biokémiai és genetikai tanulmányozása nemesedett tanszéki kutatási programmá. Az Aspergillus nidulans-t (teleomorf: Emericella nidulans) egy szisztematikus keresés eredményeként „tették meg” a tömlősgombák (Ascomycota) modellszervezetének a XX. század negyvenes éveiben. Ennek több oka volt: (a) a faj minimál táptalajon, vagyis egyetlen szerves szénforráson, nitrogénforráson, néhány egyszerű són és nyomelemen is képes teljes életciklusát befutni, (b) szinte minden szén- illetve nitrogénforrást képes asszimilálni, lehetővé téve az anyagcsere teljes vertikumának vizsgálatát, (c) életciklusának döntő részében haploid, azonban stabil diploid állapot is kialakítható, (d) nagy mennyiségben képez vegetatív, egymagvú konídiospórákat, s mivel ezek eltérő színűek lehetnek, a különböző genotípusú törzsek szabad szemmel is elválaszthatók, (e) könnyen képez aszkospórákat tartalmazó kleisztotéciumokat is (ivaros szaporodás), ami a kettős mutánsok kialakítását könnyíti meg. A fentiek miatt világszerte rengeteg kutatócsoport vizsgálja az A. nidulans-t, aminek természetes következménye lett az óriási számú mutáns (Clutterbuck 1997), plazmid- és génkonstrukció, melyek a „community”-hez tartozó laborok között szívességi alapon keringenek. További kutatási és technikai lehetőséget jelent az A. nidulans genom teljes szekvenciájának ismerete (8 kromoszóma, 31 Mb). Munkacsoportunk, mely korábban nagy termelőképességű, imperfekt Penicillium és Acremonium chrysogenum törzsekkel foglalkozott, 2000-ben kezdte el az A. nidulans kutatását. Ennek alapvető oka a fenti β-laktám termelők és az A. nidulans anyagcseréje közötti hasonlóság volt (Arst és Penalva 2003). Úgy gondoltuk, az ipari mikrobiológia fontos kérdéseinek A. nidulans-on történő vizsgálata jobb, alaposabb magyarázatokat eredményez majd, mintha a kevésbé ismert biológiájú termelői törzsekkel tennénk ugyanezt. Ezen megközelítés első eredményeit tartalmazza ez a dolgozat, melyben a laktóz és galaktóz anyagcsere általunk feltárt tulajdonságait és szabályozását részletezzük. Ahogy az a tudományban lenni szokott, az eredmények számos új kérdést is felvetnek; ennek ellenére úgy érezzük, sikerült néhányat megismernünk egy régi, de máig jelentős fermentációs ipari szénforrás, a laktóz lebontásának „titkai” közül.