A fej-nyaki daganatok előfordulási gyakorisága az elmúlt évtizedekben fokozatosan nőtt, így mára az összes daganatos megbetegedések jelentékeny hányadát teszik ki e régió tumorai. A fej-nyaki karcinómás betegek prognózisa az összes daganat típus között az egyik legkedvezőtlenebb, mindazon diagnosztikus és terápiás újdonság ellenére, melyek az utóbbi időben kerültek alkalmazásra ezen daganatok esetében. A klinikai lefolyás illetve prognózis tekintetében jellegzetes különbség észlelhető az anatómiailag szerves közelségben lévő szubrégiók tumorai között. Jól ismert a hypopharyngeális rákok igen rossz prognózisa, mely különösen szembetűnő a gége tumorokkal összehasonlítva. A malignus daganatok növekedési képességét és invazivitását a transzformált sejtekkel szomszédos tumor matrix nagyfokban befolyásolja. Munkánk egy részében a tumoros extracelluláris matrix egyik jellegzetes összetevőjének, a tenascinnak az eloszlását vizsgáltuk a fej-nyaki régió két anatómiailag közeli lokalizációjú, de eltérő metasztázisképző hajlamú altípusában: a gége és hypopharynx daganatokban. Vizsgálataink másik része a tumor progresszióval együtt járó másodlagos változások megismerése mellett azoknak a molekuláris genetikai eltéréseknek a felderítését célozta, melyek a daganatos sejteket jellemezték a fenti két szubrégió daganataiban. A tenascin kimutatását kettős és hármas immunfluoreszcens reakciók segítségével végeztük. A tenascin mellett a preparátumokban kimutatásra kerültek az epitheliális és endotheliális eredetű sejtek, valamint a proliferáló sejtek. A jellemző genetikai eltérések kimutatására CGH analízist végeztünk.
Az immunhisztokémiai vizsgálatok során megfigyeltük, hogy a tenascin eloszlás fokozatosan változik a gége és hypopharynx karcinómákban a tumor progressziójával párhuzamosan. Megállapítottuk, hogy a tenascin expresszió üteme és mintázata a kétféle lokalizációjú tumorban jelentősen különbözik, és szoros korrelációt mutat a primer tumor metasztatizáló képességével, recidíva hajlamával. Sikerült bizonyítanunk a tenascin expresszió és neovaszkularizáció kapcsolatát a daganatok növekedése során, a tenascin ér-asszociált megjelenésének kimutatásával. Fentiek alapján igazoltuk a tenascin szerepét a tumor progresszió, neovaszkularizáció és metasztatizálás folyamatában, valamint bebizonyosodott, hogy a tenascin expresszió paraméterei kiváló prognosztikai faktorként használhatók fel az egyes fej-nyaki tumorok klinikai viselkedésének előrejelzésében. A genetikai eltérések kimutatása során, kísérleteink kezdeti szakaszában a CGH módszert sikeresen adaptáltuk a kétféle kiindulású tumor mintáinak vizsgálatára. A gége és hypopharynx daganatokat jellemző hasonló genetikai eltéréseken túl jól karakterizálható különbségeket is feltártunk az egyes kromoszóma szakaszokat érintő genomiális eltérések vonatkozásában. Ezek közül legjelentősebb a gége tumorokban 57%-os előfordulási gyakorisággal észlelt 8-as kromoszóma hosszú kar DNS többlet volt, melyet egyetlen hypopharyngeális daganatban sem észleltünk. A mindkét daganat típusban nagy gyakorisággal észlelt 3q kar DNS többlet, 3p kar DNS hiány, valamint 11q13 sáv amplifikáció is jelentősen eltérő frekvenciával került észlelésre a két alcsoportban. Ezeknek a genetikai különbségeknek is jelentős szerepük lehet a gége és hypopharynx rákok merőben eltérő klinikai viselkedésében. E miatt indokoltnak tartjuk a daganat lokalizációjának függvényében értékelni az egyes genomiális eltéréseket, melyek - fenti eredményeink alapján - hasznosak lehetnek az adott tumor prognózisának becslésekor. Vizsgálati eredményeink megerősítik a korábban az irodalomban már leírt, a gége és hypopharyngeális daganatokhoz rendelhető eltérő prognosztikai sajátosságokat, másrészt új adatokat szolgáltatnak a tumor progresszióval összefüggő tenascin expresszióban bekövetkező változásokról és genetikai eltérésekről.