A szakdolgozati munkámmal kapcsolatos mérésem során az AlaAsn dipeptid és az Ac-EANA-NH2 tetrapeptid Cu(II)-ionnal és Ni(II)-ionnal alkotott komplexeit vizsgáltam. A mindkét végén védett tetrapeptidem esetében az glutaminsav mellett megjelenik egy aszparagin oldallánc is, aminek fémion megkötő képességéről szerettünk volna információt gyűjteni. A potenciometriás mérések segítségével meghatároztam a dipeptid protonálódási állandóit. A csak ligandumot tartalmazó rendszerben jól elkülöníthetők az egyes lépcsők, ekvivalens mennyiségeknél történik a pH-ugrás: alacsonyabb pH-n a karboxil-, majd az ammóniumcsoport deprotonálódása megy végbe. Megvizsgáltuk a peptid kölcsönhatását Cu(II)- ionokkal. A mérést elvégeztük 1:1, 1:2 fém:ligandum aránynál is. A görbék eltolódtak a nagyobb lúgmennyiségek felé a fémionkoncentrációval párhuzamosan, jelezve a komplexképződést. A tetrapeptid esetében lúgos pH-n képződő komplexek stabilitási állandóinak értékét nem tudtuk számolni a csapadékképződés miatt. Az UV-VIS spektrofotometriás méréseket elvégeztük 1:1 és 1:2 fém:ligandum aránynál. A spektrumokat és az abszorpciós maximumokat tekintve az AlaAsn ligandum a GlyGly-nel összevetve csekély eltérést mutat, ami az (NH2, N-, COO-) koordinációra utal. A tetrapeptid Cu(II) és Ni(II) komplexeinek mérésénél a csapadék jelenléte miatt a spektrumok alapvonala megemelkedett ezáltal amax értéke nehezebben volt meghatározható. Az Ac-EANA-NH2 CD-spektrumokat szintén 1:1 és 1:2 arányoknál vettük fel Cu(II)-ionok és Ni(II)-ionok jelenlétében. Más előzőleg mért tetrapeptidekkel összehasonlítva megállapítottuk, hogy egy aszparagin nincs hatással a komplexképződési folyamatokra. A kísérleti eredményeket összefoglalva tehát a pK-értékek, az UV-VIS spektrális paraméterek, illetve a CD-spektrumok azt mutatják, hogy egy aszparagin oldallánc nem képes befolyásolni a komplexképződést, ellenben a két aszparagint tartalmazó peptidekkel.