A PET/CT egyre szélesebb körben alkalmazott képalkotó eljárás, amelynek során pozitront emittáló radioaktív izotópok dúsulását követjük a szervezetben, ezáltal szervek, szövetek és az azokban zajló metabolikus folyamatok leképezése válik lehetővé a beadott radiofarmakon típusától függően. Alkalmazása elsősorban onkológiai indikációjú. A tumordiagnosztikában még ma is a CT és az MRI játssza az elsődleges szerepet, de a PET/CT terjedése is nyilvánvaló mind a diagnózisalkotás, mind pedig a terápia tervezése és nyomon követése terén. A diplomamunka célja a DE KK Nukleáris Medicina Intézet beteganyagának áttekintése, a főbb prognosztikai faktorok szerinti csoportosítása és nemzetközi adatokkal való összevetése volt. Vizsgálatunk során 140 beteg adatait dolgoztuk fel, akik 2007 és 2014 között 11C-metionin PET/CT vizsgálaton estek át. A nők és a férfiak aránya közel 1:1-nek adódott (69 nő és 71 férfi). A gliomák előfordulási gyakorisága megegyezett a nemzetközi irodalomban tapasztaltakkal, esetünkben ez 78,57%. A férfiakat és nőket külön vizsgáltuk, majd a két nem adatait összevetettük egymással. A két csoport átlagéletkora megegyezett az irodalmi adatokkal. Betegpopulációnkban a low-grade tumorok fordultak elő gyakrabban, az összehasonlítás alapjául szolgáló tunéziai populációban a high-grade gliomás betegek voltak többségben. A szövettani és az élettani megoszlás teljesen megegyezett, a leggyakrabban megjelenő szövettani típusok a glioblastoma multiforme és a II. grádusú astrocytoma, a legritkábbak pedig a III. grádusú oligoastrocytoma és oligodendroglioma voltak. A legkisebb csoportot a 15 év alattiak képviselték, a legnagyobbat a 40 év feletti korosztály. Az életkor és a hisztológiai csoportok összevetésekor egy kirívó esettel találkoztunk beteganyagunkban, a 15 év alatti korosztályban is megjelent egy glioblastoma multiforme. Ezen kívül eredményeink megegyeztek a nemzetközi adatokkal, miszerint a legfiatalabb korcsoportban a legalacsonyabb grádusú tumorokkal találkoztunk, a legidősebbek között pedig legnagyobb esetszámban a legmalignusabb glioblastoma multiforméval, de jelentős számban fordult elő II. grádusú oligodendroglioma és III. grádusú astrocytoma. Mindez alátámasztja azt az ismert tényt, hogy az életkor előrehaladtával a gliomák grádusa és előfordulási gyakorisága is nő. Eredményeink szépen korrelálnak a nemzetközi adatokkal mind az átlagéletkort, mind a nemek arányát, mind a tumorok grádusát és szövettani megoszlását illetően.