Az olasznád (Arundo donax L.) egyszikű, évelő, rizómával rendelkező növény, mely elsősorban vízhez közeli területek, part menti régiók növénye, de jó alkalmazkodó-, és tűrőképességének köszönhetően gyors ütemben képes terjedni, szinte bárhol megtelepszik, ezáltal számos országban invazív növényként tartják számon. Habár hazánkban a megjelenése egyelőre nem jelent nagymértékű fenyegetettséget, de valószínűsíthető, hogy a globális klímaváltozás és az egyre inkább megjelenő mediterrán hatások kedvezőek lesznek a populációk invazív elterjedésének. Erős, masszív struktúrája, gyors növekedése és adaptációs tulajdonsága miatt gazdasági felhasználása széleskörű, fitoremediációs képessége szennyezett talajok tisztítására használható, magas biomassza hozamával ígéretes ipari-, és energianövényként tartják számon, a marginális területeken való termesztése alternatív lehetőségként jelenhet meg az élelmiszertermesztés mellett. Az olasznád morfológiája már jól ismert, azonban a szövettani jellemzése, anatómiai szempontú leírása mind a hazai, mind a külföldi szakirodalomban még hiányos. Sok leírásban a fajt C3-as fotoszintetikus utat követő növények közé sorolják. Ugyanakkor találhatóak utalások arra vonatkozóan, hogy fotoszintézis rendszerük átmenetet képviselnek a C3 és C4 utat követő növények között (C3-C4 intermedier).