Hazánkban becsülhetően több, mint 15 millió különböző jogcímeken (banki termékek, NAV tartozás, közműtartozások, egyéb) fennálló fizetési késedelemmel rendelkező tartozást halmozott fel a lakosság. Napjainkra már rengeteg család került olyan helyzetbe, hogy adósságait nem tudja törleszteni, ami mind szociális, mint pénzügyi stabilitási, mind pedig nemzetgazdasági szempontból súlyos teher a társadalomnak, az országnak.

Egy konkrét követeléskezelő pénzügyi vállalkozás elemzése lehetőséget biztosított arra, hogy megvizsgáljam, felmondást követően a követeléskezelési módszerek alkalmazásával lehet e az egyszer már nem teljesítő adósokat ismételten fizetésre ösztönözni, engedményezést követően képesek-e illetve hajlandóak-e az adósok rendezni tartozásukat.

Az ügyfelek elenyésző hányada tudja a követeléskezelő céghez került tartozását rendezni, az ügyfelek fele nem is teljesít egyáltalán engedményezést követően. A nemteljesítések okai egyaránt magyarázhatóak a fizetési képesség-, mind pedig a fizetési készség hiányával.

Az elemzés során kimutatható volt az „adósrabszolgaság” problémája, a fizető adósok közel felétől olyan alacsony mértékű jóváírás érkezik, – szemben az igen magas kamatterhekkel – hogy tartozásuk a fizetések/letiltások ellenére folyamatosan növekszik.

Mind a nemtejesítések vizsgálatakor, mind pedig a kormányzati intézkedések hatásának vizsgálatakor érzékelhető volt a lakosság általános tájékozatlansága, sok esetben tartozásukkal szembeni elzárkózó magatartás volt megfigyelhető.

Összességében elmondható, hogy a lakosságnak igen kis része képes felmondást követően tartozását rendezni, a kormányzati intézkedések sem hozták meg a várt eredményt a vizsgált követelések tekintetében.