A szelídgesztenye legveszedelmesebb betegsége a kéregrák, melynek okozója a Cryphonectria parasitica gomba. Az 1900-as évek elején fedezték fel a kórokozót és azóta világméretű járványt okozott. Magyarországon 1969-ben találták meg, majd 1972-től zárlati kórokozóvá nyilvánították. Ennek ellenére mára már megjelent az összes hazai szelídgesztenyés állományban, ahol komoly pusztításokat végzett. Terjedésének megállítása és kártételének leküzdése nehéz feladat, mivel hagyományos növényvédelmi eszközökkel nem lehetséges hatékonyan felvenni ellene a harcot. Az áttörést egy biológiai védekezési lehetőség jelenti, amely a gomba csökkent virulenciájú törzseinek felhasználásán alapszik. A kórokozó citoplazmájában lévő kettős szálú RNS okozza a gomba virulencia csökkenését, ez a Cryphonectria hypovirus. A kettős szálú RNS vegetatív úton át tud adódni egy másik izolátumnak, így az is hipovirulenssé válik. A legyengített gombatörzzsel a szelídgesztenye fel tudja venni a harcot. A hipovírus átadódása viszont csak egymással vegetative kompatibilis egyedek között jön létre, ezért kialakították a Vegetatív Kompatibilitási Csoportokat (VCG). Azok a gombatörzsek, amelyek képesek életképes hifa anasztomizációra, azok egy VCG-be tartoznak. A hipovirulens gombatörzsek természetes terjedő képessége igen lassú, ezért a kuratív céllal végrehajtott hipovirulens kezelések elengedhetetlenek.

A célkitűzésem az volt, hogy az észak-magyarországi (Pálháza) szelídgesztenye ültetvényben megvizsgáljam a Cryphonectria parasitica jelenlétét, kártételének mértékét. Mintát vettem a rákos kéregszövetekből, majd laboratóriumi körülmények között izoláltam a gombát, amelyen vegetatív kompatibilitási vizsgálatokat végeztem el. EU-teszter törzsek segítségével a vegetatív kompatibilitási csoportot beazonosítottam. Pécsbányáról begyűjtött hipovirulens törzset szelektáltam laboratóriumi körülmények között, amellyel a pálházai mintákat párosítottam konverziós kapacitás megállapítása céljából. Végül mesterséges inokulációt végeztem el alma gyümölcsön a konvertált gombaizolátumok virulencia csökkenés mértékének meghatározása, illetve a sikeres in vitro konverziók bebizonyítására. A pálházai szelídgesztenye ültetvény helyszíni vizsgálata során 100 db fát szemrevételeztem és fertőzöttségi kategóriákba soroltam be. 18 fa volt teljesen mentes a betegségtől, a többi különböző mértékben volt megbetegedve. A területen 82%-os volt a fertőzöttség (F%). Megállapítható, hogy az ültetvényben 8 évvel ezelőtti megjelenése óta igen komoly károkat okozott a kórokozó. A szabadföldön begyűjtött mintákat laboratóriumi vizsgálatokhoz használtam fel. Tiszta tenyészeteket állítottam elő a gombából. A vegetatív kompatibilitási vizsgálatok során kiderült, hogy a begyűjtött mintákból izolált gombaegyedek egytől-egyig kompatibilisek egymással, egy VCG-be tartoznak. Az EU-teszter törzsekkel való vizsgálataimból megállapítottam, hogy a gomba EU12-es törzsbe sorolható. Pécsbányáról begyűjtött kéregmintákból izoláltam a gombát és virulencia tesztet végeztem el rajta, amely során kiderült, hogy hipovirulens és az EU12-es törzsbe tartozik. A pálházai virulens és a pécsbányai hipovirulens tenyészeteken konverziós vizsgálatot hajtottam végre, amely sikeres volt. A hipovirulens gombatörzs átalakította a virulens törzset. A konvertált tenyészetek létrejöttét és a virulencia csökkenés mértékének megállapítását mesterséges inokulációs vizsgálattal határoztam meg. Alma gyümölcsbe oltottam bele a virulens, a hipovirulens és a konvertált tenyészetek micéliumával átszőtt agarkorongokat. Ezt a kísérletet 3-3 ismétlésben állítottam be. Tíz nap leteltével megvizsgáltam az almán kialakult rothadási felületek méretét. Általában kör alakú elhalások jöttek létre, amelyeknek megmértem az átlóit és kiszámoltam belőle a kör területét. A virulens (pálházai) tenyészet okozta a legnagyobb rothadást, a hipovirulens a legkisebbet, a konverziók a kettő között helyezkednek el. A virulencia csökkenésének megállapítására variancia analízist végeztem el, amelyből kiderült, hogy a virulens tenyészet átlagértékei szignifikánsan eltérnek a konvertáltakétól. Ebből meg lehet állapítani, hogy az átalakítások megtörténtek, a dsRNA átadódott a virulens izolátumoknak. A virulens izolátumok eredményeihez viszonyítva a konvertált izolátumokon legalább 36%-os és legfeljebb 67%-os relatív virulencia csökkenés mutatkozott az elhalt almafelület értékei alapján. Az is kiderül az analízisből, hogy a PBF4-es hipovirulens tenyészet nagyobb mértékben alakította át a virulens pálházai izolátumokat, mint a PBA7 minta. Az eredmények alapján azt a megállapítást tettem, hogy a szabadföldi hipovirulens kezeléseket PBF4-es hipovirulens tenyészettel átalakított konverziók felszaporításával érdemes elvégezni, amelyekkel kezelhető a pálházai szelídgesztenye ültetvény.