Számos biofizikai és sejtbiológiai módszer során alkalmazunk fluoreszcens festékkel jelölt antitesteket sejtfelszíni fehérjék vagy intracelluláris sejtalkotók megjelölésére. A jelölési arány (festék/protein (F/P) arány) a festékmolekuláknak csak az átlagos számát adja meg egy antitesten, ezért vannak antitestek melyek kevesebb, míg mások több festékmolekulát tartalmaznak. Azonban közvetett bizonyítékok arra utalnak, hogy a nagyobb jelölési aránnyal rendelkező antitesteknek kisebb az affinitása. Mivel a nem kötődött antitestek F/P-je nagyobb volt a jelölés utáni oldatban, mint a jelölés előtti oldatban, ez arra utal, hogy ha nagyobb az antitest F/P értéke, akkor kisebb az affinitása az antigénhez. Nagyobb jelölési arányú antitestek esetén a hatás szignifikánsabb volt. Azonban az F/P növelésével nem változott egyenes arányban az antitestek fluoreszcencia emissziója, ezért ha sok festék van egy antitesten, a kvantumhatékonyságuk csökken. Megállapítottukk, hogy a kisebb jelölési arányú antitesteknek jobb az affinitása. Következésképpen ezt a jelenséget figyelembe kell vennünk, amikor fluoreszcensen jelölt antitestet választunk a kísérleteinkhez, vagy amikor a fluoreszcencia intenzitásokat korrigáljuk a jelölési arányhoz.