A lovasnemzet elnevezést gyakran könnyelműen használják. Majdnem minden ország nemzeti történelmében nagy szerepet kap a ló, de csak kevesekről mondható el, hogy világszerte híresek erről. Hollandia és Magyarország a világon mindenütt híresek és elismertek ezen a területen, azonban az okok különböznek. Magyarország a nemzeti méneseiről, történelméről és a lovaskultúrájáról, míg Hollandia a sportban és tenyésztésben elért jó eredményeiről ismert. Az összehasonlításokkal az erősségeket és a gyengeségeket szerettem volna megmutatni. Az első részben, amely a tenyésztésről ejtett szót, a két ország kapcsolatát és ennek előnyeit vázoltam fel. A második rész a lókiképzésről szólt, és arról, hogy mely szabályok vonatoznak a lótartásra Hollandiában és Magyarországon. Ezen felül kitértem a természetes lókiképzés alapjaira is. Az utolsó rész témájául a lovasok edzéselveit vettem, melyben leírtam a holland és magyar lovasok helyzetét és lehetőségeit. Mindkét ország a lovaskultúra fejlesztésére törekszik, és arra, hogy jó eredményeket érjenek el mind a sportban, mind a tenyésztésben. Ezek mind nagyon speciális területek, amely rengeteg hozzáértést, figyelmet és pénzt igényel, és habár a gazdasági helyzet szerepe jelentős, a hozzáértésre van a legnagyobb szükség. Az értékek nagyban az ország kultúrájától függnek, de a két ország jó kapcsolatának köszönhetően lehetőségünk van arra, hogy az erősségeket továbbfejlesszük, és hibáinkat kijavítsuk. Ha a magyar nemzet a hollandok erősségeit el tudná tanulni, akkor a sport és a tenyésztés területén is fejlődést érhetnénk el, később pedig a sportolók is jobb eredményekkel szerepelhetnének a magasabb szintű versenyeken is. Azonban van egy célkitűzés, amely fontosabb, mint a sportban elért eredmények: olyan körülményeket kell biztosítanunk lovainknak, melyben továbbra is a társaink maradhatnak, és ezáltal akár egy kis fényt hozhatnak az életünkbe.