Meglátásom szerint egy évtizedet sem kell már várnunk, hogy elérkezzen az az idő, amikor a középiskolai tanulók nem spirálfüzetekkel és tankönyvekkel, hanem laptoppal vagy tabletekkel fognak iskolába járni. A nem túl távoli jövőben tehát a nevelő-oktató munkában alkalmazkodnunk kell a digitális technikák mindkét fél, – tanár és diák – részéről történő alkalmazásához. Azt gondolom, hogy az új módszerek, új eszközök és új programok használata a diákságnak fog könnyebben menni, hiszen ők az információs társadalom gyermekei, akik beleszülettek és mélyebb képességekkel rendelkeznek, mint aki „csak” tanulta az IKT eszközök alkalmazását. A digitális bennszülöttek figyelmét egyre nehezebb lesz lekötni a nevelő-oktató munka során és egyre nagyobb feladat elé állítja a pedagógusokat a diákok „elfoglalt” perceinek elnyerése. Ez a hagyományos tanári eszközök (zöldre mázolt tábla és kréta) alkalmazásával nem sikerülhet hatékonyan. A mai diákokat, akik az IT eszközök aktív felhasználói, egyre kevésbé érdeklik a 2 dimenziós hagyományos ábrák és rajzok. Ami nem mozog, nem ad hangot, nem elég színes és érdekes, az nem tudja egy adott témában segíteni és végigkísérni a gondolatmenetüket. Sőt, szinte biztos vagyok benne, hogy két, ugyan színes, de egyébként unalmas Száray tankönyvbéli ábra megtekintése között, valahol a hozzájuk fűzött tanári magyarázat kellős közepén elveszítik a téma iránti érdeklődésüket. Ezekben a „nehéz percekben” jól tud jönni a digitális segítség, mely érdekessége és bővebb információtartalma révén aktívabb segítője a tanári magyarázatoknak. Ugyan a múlttal foglalkoznak óráin a történelemtanárok, de az nem zárja ki, hogy jövőbe mutató eszközöket alkalmazzanak munkájuk során. A szakdolgozatomban a teljesség igénye nélkül kívánom azokat az IKT eszközöket és a tanórán alkalmazható programokat bemutatni, melyek a történelemtanárok munkáját eredményesen segíthetik a mindennapos nevelő-oktató munkájukban.