A fülemülék (Luscinia spp.) az egész Nyugat-Palearktisz területén elterjedt, rendszeres fészkelő fajok. Gyakoriságuk ellenére, populációs szerkezetük és jellemzőik kapcsán azonban még igen hiányosak az ismereteink. Átfogóan vizsgáltam a két koegzisztens fülemüle faj, a Luscinia megarhynchos és L. luscinia szimpatrikus elterjedésű populációinak morfológiai-, vedlési jellemzőit, filogenetikai kapcsolatrendszerét és élőhelyhasználatát Magyarország északkeleti régiójában 2006 és 2013 között. A morfológiai és genetikai vizsgálatokkal megpróbáltam feltérképezni, hogy találok-e a két faj hibridizációjára utaló jeleket, ha igen, milyen mértékben. Négy fülemüle populáció ('Bódva’, ‘Felső-Tisza’, ‘Szatmár-Bereg’ és ‘Bátorliget’) morfológiai jellemzőit vizsgáltam. Tizennégy biometriai változó alapján összesen 121 egyed került mérésre majd összehasonlításra. Meghatároztam a költőállományok elkülönítését segítő morfológiai változókat, majd a populációkat ezek alapján összehasonlítottam. A lényeges morfológiai változók megítélésére a RF és CART osztályozó módszereket eredményesen alkalmaztam. Megállapítottam, hogy a négy állományt a második-, harmadik-, negyedik kézevező hossza (P2, P3, P4), valamint a csőrhossz (BL) és a csőrszélesség (BW) alapján lehet elkülöníteni leginkább. A kapott morfológiai eredmények arra utalnak, hogy a területen a L. luscinia × L. megarhynchos interspecifikus hibridjei és a L. megarhynchos fordulnak elő. A szatmár-beregi populáció a többi állományoktól határozottan elkülöníthető. A filogenetikai eredmények alapján megállapítottam, hogy a vizsgált populációk a kelet-európai állományokkal mutatnak rokonságot, azaz posztglaciális szétterjedésük is ebben az irányban történhetett. A DNS szekvenálás segítségével, a szatmár-beregi populációban olyan önálló haplotípus csoportot találtam, amely L. megarhynchos morfológiával, de L. luscinia mtDNS-sel rendelkezett (Bockerek-erdő). A mitokondriális introgresszió alapján arra lehet következtetni, hogy a korábbiakban a L. luscinia erről a területről kiszorította a L. megarhynchos-t és azt periférikus élőhelyekre izolálta. Igazoltam, hogy az állományok különböző természetességű élőhelyeket preferálnak, és nem kizárólag a legjobb minőségűeket foglalják el. Megállapítottam, hogy a revírek kiválasztását nem befolyásolja az élőhelyek természetessége, amely adaptív plaszticitásra utal.

Nightingales (Luscinia spp.)occur in the whole region of the Western Palearctic. Despite the commonness of the nightingale species, our knowledge is very incomplete in connection with the structure and characteristics of their populations. I comprehensively examined characteristics of morphology, moulting, phylogenetic relationships and habitat-preferences in a contact zone of two sister species of nightingales Luscinia megarhynchos and L. luscinia in North-Eastern Hungary between 2006 and 2013. I would like to find signs for hybridization of the two species with morphological and genetic studies and if so, in what extent. I investigated morphological characteristics of four populations (‘Bódva’, ‘Felső-Tisza’, ‘Szatmár-Bereg’ and ‘Bátorliget’) in the northeastern region of Hungary. In total, 121 individuals were measured and compared with each other on the basis of fourteen different biometrical characteristics. For the prediction of relevant morphological variables RF and CART methods were effectively used. I confirmed that the four populations can primarily be characterized by on the basis of the relative length of second- , third- and fourth primary (P2, P3, P4) and on bill length (BL) and bill width (BW). The morphometrical results showed that interspecific hybrids of L. luscinia × L. megarhynchos and L. megarhynchos can only be found in the Felső-Tisza and its surroundings, presently. Szatmár-Bereg’ population was significantly differed from the others. The phylogenetic results indicated that studied populations clustered to haplotypes of Eastern Europe. Using direct sequencing of DNA, a strong evidence for a haplotype group of Szatmár-Bereg (Bockerek Forest) was found, which had L. megarhynchos morphology but of L. luscinia’ mtDNA. Based on the mitochondrial introgression I suggest that former stand of L. luscinia ousted L. megarhynchos from this area to peripheral habitats. I confirmed that the four investigated populations did not differ significantly in their habitat-preferences. I found that selection of territories is not affected by the naturalness of habitat types which refers to adaptive plasticity.