A szatmári svábok körében megfigyelhető 20. század végi – 21. század eleji identitásválság megjelenésének okait, a krízis kezelésére adott kulturális válaszok formáit, valamint az identitás fenntartásának egyéni és közösségi eszközeit mutatom be értekezésemben. A dolgozat célja, a szatmári svábok népi kultúrájának és mai etnikai sajátosságainak ismertetésén keresztül egy átfogó kép megvázolása azokról a társadalmi és kulturális jelenségekről, amelyek mentén térségi kötődésük, lokális és etnikai csoportszerveződésük megfogalmazható. Az értekezés feltárja azokat a lokális társadalmon belüli jelenségeket, eseményeket és következményeit, mint például Mezőpetri (rom. Petreşti) benépesítése sváb telepesekkel, majd a 19. század végi – 20. század eleji névváltoztatások, illetve a második világháborút követő deportálás, amelyek jelentős kulturális és társadalmi változásokat eredményeztek. A változások a 20. század végi Németországba irányuló elvándorlásokkal együtt a csoporton belül az eltűnésétől való félelemérzetet keltették, ennek következtében olyan újszerű társadalmi életstratégia kibontakozását láthatjuk az elmúlt évtizedekben, amely jól példázza számos hozzájuk hasonló csoport kisebbségi léthelyzetben kialakult hagyományőrzésre és identitásépítésre törekvő közösségi attitűdjét, „ethnic revival” mozgalmát. A téma feldolgozásához résztvevő megfigyeléseim 2003-tól kezdődően több Romániában fekvő sváb településre is kiterjedtek. Az 1712-ben meginduló telepítéseknek köszönhetően a történelmi Szatmár megye területén 31 szatmári sváb település jött létre. Ezek közül elsősorban bázistelepülésem, Mezőpetri vonatkozásában körvonalazom a szatmári svábok identitásának alakulását, de figyelmen kiterjedt a szomszédos és közeli rokon települések, mint Kisdengeleg (rom. Dindeştiu Mic), Mezőfény (rom. Foieni), Mezőterem (rom. Tiream), Kaplony (rom. Căpleni), Kálmánd (rom. Cămin), Nagykároly (rom. Carei), Csanálos (rom. Urziceni) kulturális sajátosságaira is. Egy-egy résztéma kapcsán pedig távolabbi szatmári sváb településekről is hozok példákat. A dolgozat egyik értelemben a metodológiai nacionalizmusra alapozó etnográfiai kutatásokba illeszkedik. Egyén – közösség – identitás kontextusában azokra a kérdésekre keres választ, hogy mi történik a bevándorlók kultúrájával, milyen stratégiák alakulnak ki annak megőrzésére, hogyan zajlik asszimilációjuk? A különböző generációk milyen viszonyt alakítanak ki „eredeti” és hagyományos kultúrájukhoz, miképpen építik be a befogadó társadalom kulturális jegyeit, etnikai identitásuk megváltozik-e? Az értekezés leginkább arra fókuszál, hogy a vizsgált csoport miként reprezentálja etnikai hovatartozását, kulturális másságát. A megfigyelések alapján további kérdésként merült fel, miként termelődnek újra a lokális és etnikus hovatartozás közösségi reprezentációinak eszközei, milyen szerepet tölt be a lakóhelyi közösséghez való kötődés és a felekezeti hovatartozás? Az identitás alakulása az adott egyént érő impulzusok függvényében látható. Mivel mindez más formát ölt a 300 évvel ezelőtt betelepítettek életében, mint a 20–21. század fordulóján átalakuló lokális társadalmak elszármazottainál és helyben maradottainál, ezért a vizsgálatok megkívánták a transznacionális etnográfia módszerének alkalmazását is. Esetükben nemcsak a jelenre vagy a közelmúltra vonatkozó, hanem időben távolabbi és többszintű identitásépítési folyamatról beszélünk, amely különböző léptékben, különböző dimenziókban megragadható formákat öltött. A dolgozat a klasszikus történelmi, társadalmi és kulturális sajátosságok, reprezentációs stratégiák bemutatásán túl kitér olyan újszerű, az identitásformálás eszközeként értelmezett jelenségek elemzésre, mint a különféle regionális orgánumok, honlapok, vagy az intézmények és társadalmi szervezetek szerepköre. The dissertation explores the reasons that lead to an identity crisis within the Swabian community in the Satu Mare region at the turn of the new millennium. The paper also investigates by what cultural means the community has tried to master this challenge and what individual and collective strategies have been developed to preserve ethnic identity. Thus, the project intends to offer an analysis of the present-day ethnic characteristics and the folk culture of the Swabian community. Based on the insights of this analysis, the paper concludes with a comprehensive discussion of the social and cultural phenomena, which determine the local identity of the Swabian community and impact the group organization on the local and ethnic level. The dissertation identifies the various events, phenomena and their influences which have resulted in substantial social and cultural changes within the local community. Such events include for instance the settlement of Swabian people in Mezőpetri (Petreşti), changes of names at the turn of century or the deportation after WW2. At the end of the 20th century, these transitions coupled with a massive migration to Germany have created the fear that the community might cease to exist. As a consequence, over the past few decades new social practices have evolved which deliver an excellent example of how similar minority groups strive to protect their traditions. This collective effort which these groups make to preserve their identity is commonly labeled as ethnic revival. The observations presented in this paper relate to several Swabian settlements in Romania, within the period between 2003 and the present day. From 1712 on, thirty-one Swabian settlements were established on the territory of the former Szatmár County. Out of these, the dissertation primarily focuses on Mezőpetri and analyzes how the Swabian identity transformed here over time. However, some attention is paid to the neighboring settlements as well, including villages and towns such as Kisdengeleg (Dindeştiu Mic), Mezőfény (Foieni), Mezőterem (Tiream), Kaplony (Căpleni), Kálmánd (Cămin), Nagykároly (Carei), Csanálos (Urziceni). In some subchapters the research even provides examples from some remote Swabian settlements. In this sense, the dissertation follows a line of ethnographic research which is grounded on methodological nationalism. Relying on terms such as individual, community and identity, the paper considers questions about the cultural changes of immigrant groups and about assimilation and strategies of preserving cultural traditions. The focus is also on how generations relate to their “original” or traditional cultural heritage and how they integrate the cultural characteristics of the host community into their own ethnic identity. In particular, this paper pays special attention to the forms of representations which mark ethnicity and cultural difference. The observations discussed here raise further questions about how these representations of ethnicity and local identity are culturally reproduced or how local ties and religious denominations come into play. Changes of identity are subject to all those impacts individuals experience. Due to the fact that these changes take place in a different manner over the course of time and people were exposed to different impulses 300 years ago than at the turn of the millennium, it was necessary to rely on the methodology of the transnational ethnography as well. In this case, the transitions under scrutiny do not only pertain to the present or the recent past. Instead, they are multilayered and comprehensive processes which may take place in various social dimensions and have an unequal speed. The dissertation discusses not only classical strategies of representation or common historical, social and cultural features but it also scrutinizes modern forms of identity construction such as regional online newspapers, websites or local institutions and initiatives.